2013. március 11. van, egy újabb hétfő...
Felemásan viszonyulok a
hétfőkhöz, egyik oldalról várom őket, mert újból megindul az élet, a hétvégén
megrendelt dolgok "postára adódnak", a futárok újból autójukba
szállnak. Ugyanakkor, mint egy új hét kezdete, viszolygok tőlük és
természetesen a hétvége elmúlását is jelentik, ami nem jó.
A mai hétfő a
költözködésünk hétfője, reggel még a régi albérletben ébredtünk, de hazafelé
már az új albérletbe kell menni. Én csak másfél hónapja laktam ott, Kláriék
másfél éve. Életük egy göröngyös szakasza lezárul és indul egy másik.
Tetszik az új ház, tele
van fénnyel, a kilátás gyönyörű, ezért viszont fizetni kell! Hazafelé fel kell
kaptatni a hegyre és messzebb is van a szokásos buszmegállóktól.
Bárhogyan is, nekem megéri!
Borongós idő,
melankólikus gondolatok. Tegnap skypeoltam a hazaiakkal, volt webkamera is,
ahogy megláttam az ismerős szobát, bizony majdnem elbőgtem magam. Hiányzik az
otthon, hiányoznak a számomra fontos "élőlényeim"!
A család, a barátok és persze az ebjeink. A
fenének vagyok ilyen messze Magyarországtól. Biztos más lenne párral, egyedül
mókuskerék ízű az életem.
Még a múlt héten
történt, a buszon, útban a munkahely felé, bámultam kifelé az ablakon. Az egyik
nagyobb épületen megláttam egy feliratot: "Hope Gibbons Limited",
elmosolyodtam. Reméljük, hogy a majmok száma korlátos, nekem ez ugrott be.
Merész felirat, gondoltam. Aztán az épület másik oldalán "Hope Gibbons
Ltd." felirat volt, hejj, ez a cég neve lehet. Biztosan volt már ebből félreértés.
Ugyancsak a múlt héten
beszélgettem a (jelenleg) Hollandiában élő "barátnémmal", Adrival
(tüneményes a Hölgyemény) és a sok téma között előkerültek a holland emberek
is.
Adri mesélte, hogy a hollandok nagyon
barátságosak a turistákkal, segítenek, de egymással (az ott élőkkel) már
tartózkodóak. Ritkán beszélgetnek, kevés a kontaktus.
Kaptam a lehetőségen és
ma reggel megkérdeztem erről a holland kollégám véleményét. Ők a feleségével
már egy éve itt élnek és nem szándékoznak visszamenni Hollandiába. De miért nem?
Thys a túlnépesedést
hozta fel okként, továbbá a túlnépesedés az oka a holland emberek
"hűvösségének", zárkózottságának is. Túl sokan vannak, ezért mindenki
ösztönösen védi a saját privát szféráját.
Thys szerint a barátság
benne van a holland emberekben, de mindegyik azt gondolja a másikról, hogy nem
kíváncsi rá, ezért senki sem kezdeményez.
Egy másik kérdésem a
létező/nem létező függönyökről szólt. Állítólag a hollandok ritkán használnak
függönyt, ha pedig az esti utcán benézel a fényárban úszó szobákba, akkor azt
tolakodásnak veszik. Nem jártam még Hollandiában, csak mások elbeszéléseire
hagyatkozom. Én biztosan nem tudnék úgy menni a sötét utcán, hogy meg ne nézzem
a “fényes” helyeket, pedig nem vagyok megrögzött kukkoló.
Némi eltévedés után
(bepróbálkoztam egy olyan busszal, amivel még nem utaztam), hazaértem a már új
albérletbe. A szobám jóval nagyobb mint a régi és fantasztikus a kilátás. A
szemközti öbölben valamilyen földöntúli fénnyel világította meg a nap az egyik
Inter-islander hajót (nagy komphajó), egyik fele fényes, a másik sötét volt, a
felhők játszottak vele. Gyorsan előkaptam a drága Nikonomat, hogy megörökítem,
amikor egyszerűen nem tudtam exponálni. A szépségem kiírta, hogy ne zaklassam,
töltsem fel az akkumulátort. Baszki!
Persze az a hajó
elment...
|
T |
|
||||
|
T |
|
Nálam nem annyira ritka
(többször előfordult már életemben), hogy este elsumákolom a fürdést. Most
nyomós okom van rá, nincs meleg víz. Az a gáz, hogy nincs gáz, a bojler gáz
nélkül nem üzemel... Remélhetőleg holnap már minden rendben lesz!
Majdnem kifelejtettem, Zoli barátom mutatta ezt az oldalt, Nikon
fényképezőgépek expozíciós számát olvassa ki a feltöltött kép alapján, akit
érdekel: http://www.shutteractuations.com/
Nekem működött! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése