Az utóbbi hetemet egy családi dolog határozta meg
és boldogan kiáltom, hogy negatív lett az eredmény! Nem az IQ-mról van szó,
hanem sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb dologról. De ez már a privát
szférám!
A szuper hír miatt egész nap madarat lehetett (volna)
velem fogatni, de csak képletesen, mert fogás helyett a téren ázó-fázó
galambokat etettem a munkahelyre menet.
Az örömöm elsöpört minden mást, pl a
bosszankodást, hogy két csomagom sem érkezett meg, mert az eladó nem tekintette
a nevemet a pontos címem részének, illetve a lusta futár –aki talán analfabéta
is- képtelen volt leolvasni az üveglapról, hogy „Reception: Level 10”, azaz a tizedik emeleten
található a recepció, oda kellene leadni a pakkot. Ez van, ilyen ez a
popszakma!
A múlt hétvégén, szombaton, 1848. március 15-ei
megemlékezésen voltunk a Magyar Parkban, Wellingtonban. A tiszteletbeli új-zélandi
konzulasszony, Klára szervezte az ünnepséget, itt volt Magyarország ausztráliai
konzulasszonya, illetve egy magyar delegáció egy államtitkárral. Aki nem tudta,
hogy a kopjafa hogy van angolul. Én sem tudom, tehát lehetek államtitkár?? Ez
gyenge poén volt, no!
48-at méltatták a beszélők, szép volt, abban
viszont nem értettem egyet, hogy 48 kizárólagosan a magyarsághoz kapcsolódik. Szerintem
inkább az akkortájt induló európai nacionalizmus egyik korai ága volt, ami
folyamat majd az olasz, német egységben teljesült ki. 48-ban sok nemzetiség
harcolt a magyarok mellett és sajnos sok másik harcolt a magyarok ellen. A
magyarok harcoltak a magyar nyelv államnyelvvé tételéért, de mereven
elutasították a horvátok hasonló kérését…
A műsor után 56-os magyarokkal beszélgettem, George-dzsal és feleségével, Évával, aki egy magyar klubot szervez (www.hirmondo.org),
Alexanderrel, akinek a házához 5 millió dolláros kilátás tartozik. Kevés
korombeli fiatallal találkoztam, feltűnően elkerülték az összejövetelt.
Noha szombaton szép idő volt, sajnos az időjáráson
meglátszik, hogy itt van március 21., amikor az északi félgömbön beköszönt a
meteorológiai tavasz, itt, Új-Zélandon, pedig az ősz. Eső, szél és néha köd, ami
mutatja az idő múlását.
Az eső miatt még nem szántam rá magam, hogy
fodrászhoz menjek, pedig kellene, mert hamarosan afroamerikai frizurám lesz, a
hetvenes évek mikrofonfejével. Ezt kezelni kell záros határidőn belül.
A mosdóban, a tükör előtt tollászkodva figyeltem fel az alábbi
feliratra. A rejtvény kérdés: honnan származik az alábbi felirat: „ Long as a
Summer’s day beside the sea. Strong as the love that binds both you & me.
Soft as the wings of butterflies aloft. Nothing feels the same as…cottonsofts!”
Magyarul kábé ennyit jelent: "Hosszú, mint a nyári nap a tenger mellett. Erős,
mint az a szerelem, ami összeköt téged és engem. Lágy, mint a pillangók
szárnyai fent. Semmi más nem lehet, csak a „cottonsoft”."
Elárulom, ez egy wcpapír csomagolásán van, ahol
egy jóképű wcpapír guriga fülpiszkálót tartva meséli ezt a történetet. Nem
semmi! Ha pedig mégsem vagyok elégedett a termékkel, hívjam az alábbi számot és
vagy kicserélik a terméket vagy visszafizetik az árát!
Teljesen más téma… Látom, hogy „néhányan”
olvasnak, de hozzászólás, kritika (építő jelleggel), visszajelzés nem érkezik.
Ez így egyoldalú információközlés, holott én jobban szeretném a kétirányú
kommunikációt. Szívesen venném, ha néhányan közületek, Önök közül, hozzászólna,
véleményezne! Mi tetszik, mi nem tetszik, milyen téma érdekelné…
Kérem szépen átgondolni, nem kell azonnal nemet
mondani! Előre is köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése