In viRGo veritas, avagy szűzben az igazság!

A cím a születési hónapomra, és így a horoszkópomra utal.

Egy jófajta fish and chips boltban vártunk Petájjal a soros adagra, eközben pedig a kitett újságok között mazsoláztam. Volt közöttük horoszkóp több is, heti "szokásos", és éves kínai. A sárkány évében születtem, azon belül pedig tűzsárkány vagyok.

Visszatérve a 2013-as kínai horoszkópra, azt írta az újság, hogy ha nem csinálok hülyeséget, akkor esélyes a túlélés, de túl sokat ne várjak ettől az évtől. Az én évem tavaly volt. Melyik évben születtem?

Ennyi bemelegítés után egy gyors invokációval megkérem a Múzsát, hogy csókoljon homlokon. Sajnos mostanában többre nem futja tőle. Elfoglalt szegény vagy fáj a feje...

Miről fogok írni?

Kaptam ajándékot (ez nálam szokásos "tőlem nekem" ajándék), ami egy Nikon fényképezőgép; végre van új házunk, ahova költözhetünk AAA+os kilátással (ma írtuk alá a szerződést); már elkezdtük bebútorozni (aukción nyertünk egy bazi nagy csocsóasztalt); kemény küzdelmek árán különválasztottam a beszáradt napolaj és az alig használt piros Mustang pólóm kohézióját; holnap megint bért kapok (zene füleimnek); imprinting - piros ruhás lány a hazafelé tartó 14-es járaton.

Egy fontos dolog : köszönöm a barátnéimnak, a barátaimnak az eddigi türelmet, nehéz időszakon vagyok túl, sajnos sok probléma volt/van a munka terén, ilyenkor pedig magamra koncentrálok. Ti megértettétek, megértitek! Fontosak vagytok nekem!!!! Lányoknak puszi, fiúknak ölelés!

Ha erre jártok, szóljatok! Szívesen megmutatom a várost, majd vak vezet, világtalant! ;o) Képes vagyok pillanatok alatt eltévedni, úgy, hogy fel sem tűnik...

A "nagyon magam alatt vagyok" korszak lezárásáért vettem a kis Nikont a már emlegetett trademe.co.nz oldalon, az eladó egy versenyen nyerte. Elmondása szerint ő az első díjat szerette volna (Mini autó), de a fotómasina lett belőle, második díjként. Pöpec kis cucc, szeretem, már hármat fényképeztem vele múlt péntek óta!

Erre mondja az angol, hogy "hardly used" ???

A géppel hamarosan körbefényképezem azt a házat (ma írtuk alá a szerződést), amibe március 4-ével be fogunk költözni.

Előzetesnek annyit, hogy a nappaliban enyhe körívben 4-4.5 méter összefüggő ablak "okádja" a panorámát az óceánra, az öbölre, a völgyre. Lenyűgöző, komolyan mondom, oda vagyok érte! Az ablakok újak, két heatpump van, ami a fűtést szolgálja, tiszta szobák, mindezt alkalmi 480 új-zélandi dollárért hetente (1 dollár kb 180Ft, a pannon puma aktuális állapotától függően). Az ügynök néni nagyon aranyos volt, már az első találkozásnál tetszettünk neki.

Ebbe a legendás nappaliba kerül az a csocsó, amit együttes erővel szereztünk be, kemény 44 dollárért. Igazi férfias darab, a szórakozóhelyeken megszokott méret. Holnap hozzuk el. Kemény, csatakos sörmeccsek lesznek, előre látom.

A móka előtt azonban át kell esni a költözésen, a takarításon, az átadás-átvételen. A nagy bútorok cipelését előreláthatólag rábízzuk a kigyúrt maori férfiakra, a többi viszont ránk vár.

Petáj szerzett kupont valami kuponos oldalon, így olcsóbban kapjuk a takarítógépet. A kuponozás lényege, hogy előre megvásárolod a kupont x áron, amiért egy adott cégnél, egy adott szolgáltatást, egy adott időintervallumban megkapsz, az előrefizetés miatt sokkal olcsóbban, mondjuk fele áron. Persze a kupon korlátoz is, mert csak oda és arra szól, amire vetted.

Amilyen erősen kapcsolódik a kupon a szolgáltatáshoz, olyan erősen markolta a harmincas faktorú naptej paca a piros Mustang pólómat. Anyukám otthon szólt, hogy vigyázzak, mert fog a póló, innen csak a külön mosás volt az egyedüli lehetőség. Először 40 fokon Persil mosóport (némi áztatással) próbáltam, de nulla eredménnyel, utána bevontam a sampont, végül a mosogatószert. Esélytelenek voltak. Jött a forró víz Persillel, samponnal, mosogatóval. Valami történt. Végül szivacs, ecet, Persil, sampon, mosogató kombó segített és a bevetett kb. egy óra. A póló megszáradt, nem fakult ki, viszont tiszta! Mission accomplised!

Ezzel a tiszta pólóval és a holnapi béremmel talán sikerülne meghívnom egy teára azt a piros ruhás lányt, akivel együtt utazhattam ma a 14-es buszon hazafelé. Itt tombol a nyár, ez pedig jótékonyan hat a ruhákra, sok formás női "ezaz" látható.

A lány öltözete pontosan illett az évszakhoz, úgy volt igazán nőies, hogy közönségességnek nyomát sem lehetett látni. Halvány smink, szőkésbarna hosszú, egyenes haj, fekete szolid magassarkú és a piros vállpántos térdig érő ruha. Egy ideig biztosan nem fogom elfelejteni a látványt. A Grafton úton, egy ronda, lyukas fémkerítéses házzal szembeni buszmegállóban szállt le...

Este fél tíz van, ideje elköszönnöm, megiszom a maradék vörösboromat, amit a házas szerződés megünneplése miatt nyitottunk, kicsit nézelődök még, aztán alvás.

Olyan furcsa, hogy itt az otthonhoz képest a jövőben élünk. Ha a hazalátogatásomról majd jövök vissza, akkor mondhatom, hogy vissza a jövőbe...