Üdvözletem minden kedves olvasómnak!
Az utóbbi időben letettem a lantot, a blogom frissítése elmaradt, mert sok dolog közbejött.
Murphy az idegeimen hárfázott, mondhatom -így utólag - , hogy lenyomott egy erős szólót rajtuk!
A notebookom tönkrement, egy fájl megsérült és ami otthon simán megoldható, azt itt már problémákba ütközik. A kinti ismerőseim szerint Új-Zélandon komolyan veszik az Artis iust, így nem mertem másolt cdket hozni, amelyek kellettek volna a helyreállításhoz. Ezért, aki nem lát bekezdést a bejegyzésemben, az nem új fícsört lát, csak észrevette, hogy nincs officeom...
Sok minden történt velem az utóbbi pár napban: lakáskeresés viszontagságai; földrengés; cunami riasztás idején óceánparti élmények; benzinkútos tapasztalataim; első kinti fizetés megkapása, életem első önállóan intézett (!) új-zélandi bankos ügyintézése; rögbilabda kivégzése öt perc alatt, aztán cseréje; vizes élményeim.
Szép sorjában haladok, nem maradhat ki semmi.
Egy ideje lakást keresünk, mert a mostani márciusban visszakerül a tulajhoz. Sokféle házat megnéztünk, szerencsére eddig csak egy durva élményünk volt. Ellentétben Magyarországgal itt a bérlő szalad a bérbeadó után, és nem fordítva. Van egy tuti oldal, a www.trademe.co.nz, mindenki itt hirdet, mi is itt kerestünk. A legtöbb eladó/bérelhető ingatlant ingatlanirodákon keresztül hirdetik, de néha előfordul magánszemély hirdető is.
Megtetszik egy hirdetés, vagy email vagy mobilon kapcsolatba kell lépni az ügynökkel (vagy a magánszeméllyel) és találkozót kell egyeztetni. Ha tetszik a kecó, akkor indul a banzáj. Különböző adatlapokon meg kell adni minden adatot magunkról, a születési dátumtól a kocsink rendszámáig, sőt, referenciaembereket kérnek a cégtől, ahol dolgozunk, az előző albérletünk tulajdonosától.
Tüdőterpesz és keresztpróba kisrutinnal még nem kötelező, de ki tudja...
Az első lakás, amit megnéztünk, a képeken pöpecül nézett ki, igaz, akkor albérlő srác nélkül hirdették. A nyílt napon egy srác ült a nappaliban és tévét nézett. Beléptünk a házba, egy adag büdös zokni köszöntött a lépcső egy fokán. (Bár a büdösség csak fikció, egyikőnk sem szagolta meg!). A házban mindenhol volt koszos ruha a földön (matekban ez az egyenletes eloszlás) és újabb büdös zoknik (tök véletlenül ezeket sem szagoltuk meg) fogadtak, a fürdőkádban talán kocsit mostak utoljára, az biztosan szép lett, ha már a kád retkes maradt . Gyorsan végeztünk, nem volt értelme tovább nézni.
A többi lakással jobban jártunk, volt kis indiai tulajdonosé Kilbirnieben, idősebb házaspáré Miramarban (most már tudom, hogy mit jelent Miramar filmstúdió a filmek végén, Peter Jacksonnak,a híres rendezőnek - Gyűrűk ura, A hobbit, stb.- van ott az egyik főhadiszállása). Hataitaiban (itt lakunk jelenleg) több házat is néztünk. Bocsi, Kilbirnie, Miramar, Hataitai, Wellington főváros kerületei.
Most izgulunk, mert van egy tuti ház nem messze innen, ahol jelenleg lakunk, hétfőn derül ki, hogy nyertünk-e a tizenöt(!) jelentkezőből. Szerintem jók az esélyeink, nincs gyerek, mindhárman dolgozunk (ezt kint professionalnak hívják), az IT cég neve, ahol dolgozunk Petájjal, itt nagyon jól cseng, vannak referenciáink és mosolyogtunk az ügynöklányra. Sőt, tiszta pólóban voltam a viziten! Ha ez nem sikerül, akkor jön a B és C terv. Drukkoljatok!
Február 5-én fizetést kaptam! Első kinti fizetésemet. Égtem a vágytól, hogy végre, otthon beléphessek a szupi kis folyószámlámra, de nem sikerült. Este pillanatok alatt háromszor elrontottam a jelszavamat és letiltottak. Amatőr! Közben kiderült, hogy be kell vinnem a bankba az IRD számomat (egy adóazonosító jelként fut Mo-on) és a friss bankkártyám bekapcsolásához PIN-kódot kell kérnem. Másnap public holiday volt cunamival, így csak 7-én estem át banki ügyintézési szüzességem elvesztésén. Minden simán ment, amit értettem, azt értettem, amit nem, azt fejbólintással nyugtáztam. Pokoli kellemetlen visszakérdezni, ezért ha úgy ítélem meg, hogy a meg nem értett mondat talán kevésbé fontos információt tartalmazott, akkor okosan bólintok. A hölgy amúgy nagyon készséges volt és várakozásnak nyomát sem észleltem.
Február 06-án (itt pont public holiday volt) a Salamon-szigeteknél 8-as erősségű földrengés volt, ehhez kapcsolódóan cunamiriadót rendeltek el Új-Zélandon. Mi kint voltunk az óceán partján az érkező cunami idejében, jelentem, semmi nem volt. A gatyám elázott az óceántól, de ennek semmi köze az óriáshullámhoz. Nyár van, csodás az óceán, Scorching Bay (szintén Wellington része) pedig lenyűgöző.
 |
| Kicsi cunami Scorching Bayen |
Az óceán felé vezető úton beugrottunk tankolni. Először nem a tanknyílásnak megfelelő oldalra álltunk, de korrigálni kellett. Itt ugyanis fix hosszúságú a pisztolyhoz kapcsolódó gumicső, a húzás nem segít.
A másik oszlopnál valószínűleg egy domináns hím ült a kormány mögött (lásd a képen), mert anya tankolt.
Állati, nem?! ;D
|
|
A sok viszontagság miatt eldöntöttem, hogy a hétvége a lazulásé. Szombaton a délelőtt városnézéssel telt (Cuba street - ez a központi "szórakozó" utcája Wellington belvárosának, utcazenészekkel, bevásárlóközpontokkal, kisebb boltokkal - ). Vettem lavórt, mert Anyukám tanácsát követve a pólóim, ingjeim gallérját előmosom, hogy szép tiszták legyenek; beruháztam egy szalmakalapba; vettünk rögbilabdát, gyerekméretben.
A rögbilabda Klári kezének harmadik érintésétől mindkét sarkán kidurrant. Nem tudom, Klári milyen krémet használ, de ütős lehet! Visszavittük a pukkantott példányt, a cserébe kapott újat félve adtam Klárinak, hátha. Kop-kop, ez a labda még bírja!
A szombat délután és a vasárnap délután óceánparti vizes rögbivel telt, Petájjal és időnként Klárival. Háromszögeztünk a vízben, a homokban. Kellemes napsütésben, a kék óceán partján idilli volt a hangulat.
|
|
A kedvenc ételem pedig lekezelte a sportolásból adódó éhességünket.
A "fish and chips" oltári találmány, bemész a boltba (számtalan van a városban) és leadod a rendelést, ott helyben, a sortól függően 5-7 perc alatt kisütik és csomagolják!
1-2-3-sok "crumbed fish"-t (ez a "zsemlemorzsás" verzió, mert van lisztes bevonatos "buttered" is) és 1-2-3-sok "scoop chips"-et lehet kérni, egy adag (1 crumbbed fish with 1 scoop chips) kb. 7 NZD, ami 1300HUF. A krumplit jó megsózzák és a halhoz adnak citromot. Nekem ez a kedvencem, talán már oviban is sült hal volt a jelem, ellentétben a "három töpörtyűs" vagy a "tábla szalonnás" igazi magyarokkal.
 |
| Crumbed fishes and scoop chips három személyre |
Mostanra ennyi fért, kellemes napot kívánok mindenkinek!
Robi
A fenti szöveg angol verziója előreláthatólag 2019. környékén várható. Vagy később! ;D
A vízumos bejegyzést folytatom egy rövid zárással, az elmaradt angolokat pedig pótolom. Minden csak idő kérdése...
Hát ez egy nagyon szép kis beszámoló volt! Jókat mosolyogtam és megnyugodtam, hogy kint is "Robi módra" mennek a dolgaid. A ház nagyon tuti, szívesen beköltöznék én is! Kérdésem: folytatjátok az édes hármast továbbra is? :-)) bár így a bérkés sokkal jobban kijön, azt tudom. :-))
VálaszTörlésIgen, úgy döntöttünk, hogy továbbra is együtt maradunk, így könnyebb szebb és árérték arányban jobb házat kifogni.Vannak súrlódások, de kezeljük őket és eddig mindig megoldottuk.Még mindig nem derült ki a vágyott ház sorsa, tovább reménykedünk. :)
Törlés