Wow, avagy mi (minden) törpént Aprajafalván?

Több mint egy hónapja írtam bejegyzést, ez akkor tájt történt, amikor otthon voltam még Magyarországon. Az egy hónap vakáció hamar eltelt, nagyon élveztem, noha a vége rohanásba torkollott. Alapvetően nincs problémám a pörgősebb napokkal, viszont a túl sok bizonytalansági faktor a szervezést nehézkessé teszi.

Szeptember 29-én, az indulásom napján, Apu felvitt Budapestre és elindultam vissza Új-Zélandra. Az otthoni búcsúzás könnyűnek tűnt, mintha mindenki ment volna a dolgára, a repülés alatt pedig nem volt energiám agyalni.

Budapesten olyan káosz fogadott a checkin-nél, hogy Aput hazaküldtem, mert értelmetlen volt várnia velem és a parkolóautomata ketyegett. Csak lestünk, milyen fejetlenség volt, külön emberek küldözgették az economy osztályos utasokat, bődület sorok voltak. Már azt hittem, hogy bukom a járatot, de az is késett. A végére begyorsított a beléptetés, így sikerrel abszolváltam az indulást. Megfogadtam, hogy ha lehet, akkor máskor Bécsből indulok. Ez csak az első bibi volt.

Sajnos Aucklandben lekéstem a wellingtoni járatomat, holott volt majdnem két órám az átszállásra. Ennyi idő leggyakrabban elég (mondták a pultnál :), most nem volt az. A vámnál és a biosecurity-nél annyira sokan várakoztak belépésre és annyira lassan haladtak a sorok, hogy egyértelmű volt a bukta. Hiába volt sima az én vizsgálatom, kb öt kérdés és némi átvilágítás, hiába rohantam a nemzetközi és a belföldi terminál között az összes pakkal, csak azt hallottam a hangosban, hogy utolsó utáni figyelmeztetéssel hívnak a gépre, nekem pedig még checkin-elnem kellett volna. Szóval elkéstem, de nem estem pánikba, gyorsan áttetettem a jegyemet egy másik járatra (nem volt plusz költsége) és rendeztem a soraimat. Nevetséges, de az aucklandi repülőtéren kóvályogtam a legtöbbet eddig, eldugott helyeken van a kapuk egy része, ráadásul keverik az induló-érkező kapukat.

Rövidke, nincs egy óra repülés után Wellington köszöntött, Klári várt a reptéren. Nagyon rendes tőle, hogy kijött. Szerencsére korábban tudtam szólni neki a késésemről, így nem szobrozott ott feleslegesen. Gyors taxizás után megérkeztünk a házhoz...

Na akkor, a belépésnél, akkora lelki gyomrosok jöttek gyors egymás utánban, hogy időt kellett kérnem. Bámultam ki az ablakon, WTF WTF ismételgettem magamban. Akkor esett le a tantusz és embereset koppant. Hirtelen végigfutott rajtam, hogy pár napja még otthon voltam, most megint itt vagyok, a következő hazaút egy év múlva esedékes, hamarosan itt a karácsony, azt eddig mindig a családdal töltöttem, de ócskán érzem magam! Ezen érzések mellé nővérem elejtett mondatai adták a kontrát, „miért nem keresel közelebb munkát”...

Na jelentem, ez utóbbi meghallgatásra talált. A munkám második napján kaptam egy meglepő és rossz hírt, utána pedig feloldhatatlan személyes konfliktusba kerültem a csoportvezetőmmel. A részleteket mellőzöm, mert nem teregetek, a lényeg az, hogy a cég (jelenleg) nem tudott olyan lehetőséget biztosítani számomra, amit el lehetett volna fogadni, így felmondtam.

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Igen, terveztem, hogy közelebb keresek munkát, viszont nem ilyen határidővel és nem ez motivált akkor sem, amikor a felmondást jelentő döntést meghoztam. Egyszerűen ez volt az egyedüli járható út, a közelebbi munka iránti vágy csak megkönnyítette a vívódást. Mit mondjak? Sok alja dologgal találkoztam, de ez dobogós! No komment... leszűröm a tanulságot, mert van mit.

Nemsokára repülök haza, véglegesen, addig viszont sok elintéznivalóm van. Munkáltatóhoz kötődő munkavízumom (work visa) van, így amint elhagyom a céget, a vízumom megszűnik és el kell hagynom az országot. (Persze, kereshetnék munkát itt, Aucklandben lenne is, de mi értelme lenne? Petájékat elveszíteném, lakhatnék külön, egy nagyvárosban, a világ túlsó felén, mert ugye ez Új-Zéland. Nem.)

Az EOI (expression of interest) alapú vízummal más lenne a szitu, mert munkáltatófüggetlen. Azt elkezdtem még májusban, kiválasztottak a jelentkezőkből, elhoztam az összes bizonyítványomat, hogy be tudjam mutatni a Bevándorlási Hivatalnak, de erre már nem lesz se szükségem, se lehetőségem. Ez kb 100e forint bukta, mert azt már befizettem a folyamat kezdetekor. Remek...

A motoromat el kell adnom, mert nem tudom magammal vinni, a kerékpáromat azonban nem hagyom itt. A légitársaság tolla eléggé vastagon fog, 150 euro egy plusz bőrönd, nekem kettő plusz lesz, az egyik a kerékpár. Bevándorlási Hivatal, Adóhivatal, bank, miegyéb intéznivaló, jár adóvisszatérítés, de addigra már nem lesz bankszámlám. Az utolsó fizetésemet sem tudom még, hogy hova fogják utalni, mert épp aznap délelőtt fogok elrepülni és az utalás este szokásos.

Megint rohannom kell, szorít az idő. Hogy érzem magam, hogy élem meg? Felesen, egyik oldalról örülök, hogy végre nyílhat egy másik kapu, ami jobban megfelelhet az elképzeléseimnek. Úgy érzem, hogy bizonyítottam, megálltam a helyem, pedig a kezdeteknél merték a sz*rt szívlapáttal. De nem adtam fel, nem süllyedtem el! Aki ismer, az tudja, hogy képes vagyok a végletekig kitartani... Kiderült az is, hogy képes vagyok együtt élni másokkal, ezt nem sokat gyakoroltam korábban. Voltak súrlódásaink, de úgy érzem, hogy működött, jól működött. Klári majd reagál erre, ha van kedve. :o)

Nézzük a másik oldalt.

Csalódott vagyok, az emberi jellemtelenség miatt. Az ember azt hiszi, hogy nincs lejjebb, aztán szembesül azzal, hogy dehogynem. Tanulság, először jobb tartani a távolságot, felmérni a másik oldalt és szert tenni jó emberismeretre! Főleg nemzetközi csapatban. Aki mosolyog feléd, meg jópofizik, az még nyugodtan beléd vághatja a kést hátulról. Más kultúra, más szokásokkal. Te pedig idegen vagy, angolul kell megnyilatkozni, ami sokkal nehezebb a magyar csevegésnél.

Bizonytalanság. Eddig sohasem voltam munkanélküli, most kvázi az vagyok. Pályázok állásokra, de amíg nem egyeztünk meg, addig munkanélkülinek tekintem magam. Vannak állások, csak ugye el kell nyerni őket és több ezer kilométer távolság nem teszi könnyebbé a folyamatot.

„There is no fate, but what we make for ourselves...”  mondta Linda Hamilton a Terminátor 2-ben. Ezzel zárom a mostani soraimat, később, amikor tisztulnak a dolgok, visszajövök! Hüh, ez egy másik terminátoros idézet??? („I will be back”)        :)))))

A visszaút képeit hamarosan feltöltöm!

Lelki tényezők, (ki)útkeresés / Soul arguments, egress from spiritual stand-off

Érdekes a világ…sokan elvágyódnak otthonról, szeretnének világot látni, én pedig éppen haza vágyódom a nagyvilágból. Ha minden igaz, akkor augusztusban három, talán négy hétre haza tudok/tudunk menni, már nagyon várom!

Nem szeretnék nagyon intim lenni, ezért a magánéletemet nem teregetem ki (túlságosan), annyit azonban elárulhatok, hogy annak idején két választásom volt a szakmai karrieremet illetően, Budapest vagy külföld.

Fényesebb karrier, a magyar szilíciumvölgy, több pénz, ez volt Budapest. Ismeretlen lehetőségek, nagy távolság, igazi nemzetközi környezet, ez volt külföld.

Budapestet sohasem szerettem. Én igazi vidéki srác vagyok, a családi házas, kutyás kivitel, akit nem dob fel, ha minden este más kávézóban nyomulhat a barátokkal. De nem is olyan, akinek micisapkája van, tehénszagú és gumicsizma az ünnepi lábbelije.

Budapesten egy kis bérelt kockában, hívhatjuk albérletnek is, éltem volna, és mint ottani életem alfája és omegája, onnan indultam és oda érkeztem volna a mindennapi robotból. Ezt messziről el akartam kerülni, ezért választottam külföldet.

Itt jön a csattanó, ezt az elkerülni akart állapotot érzem most, itt, Wellingtonban! Rossz érzés, no!

A lakótársaimmal beszélgettem az érzéseimről és arra jutottunk, hogy nekem kell megoldanom, nekem kell kirángatnom magam ebből a helyzetből. Ahogy korábban írtam, motorkerékpárt fogok venni, már mindent elintéztem (repjegyek, szállás, jegy az interislanderre, itiner, stb), és ha lesz kitartásom, akkor önkénteskedni fogok majd a wellingtoni állatmenhelyen.

A magányt sínylem meg legjobban, párral jóval könnyebb lenne, de ez nekem nem adatott meg. Ismerkedhetnék itt, csak mi értelme van, ha tudom, hogy pár év múlva szeretnék hazaköltözni? Talán Magyarországról kellene „importálnom” az én Dunduskámat? (Igazából szerelem ~ szeretem) Ez legalább annyira problémás, hiszen jelenleg itt élek! Vagy bonyolult az élet, vagy én teszem bonyolulttá, vagy mindkettő…

Miről meséljek? Például arról, hogy Új-Zélandon elsöprő többséggel törvénybe iktatták a melegházasságot. Amikor Szüleim kérdezték a legutóbbi skype alkalmával, hogy mi fontos történt, előjöttem ezzel a törvénnyel. Anyukám visszakérdezett, „de ugye ez minket nem érint, fiam”?! Nem, én még mindig a lányokat szeretem, Anyu!- nyugtattam meg -

Továbbá olvastam, hogy a londoni Magyar Konzulátus finoman értesíti az Egyesült Királyságba indulni szándékozókat, hogy brahiból már ne induljanak el, mert sokkal kevesebb munka várja őket kint és hamar elfogy a pénz. Előfordulhat, hogy úgy járnak, mint az a magyar srác, akinek elfogyott a pénze, kénytelen volt parkban aludni, ott pedig az angol(?) mókusok púposra sz*rták a hálózsákját. :D

Itt bőven van munkalehetőség, a „holiday visa” pedig kiváló alkalom, hogy kapj esélyt bizonyítani, ha sikerül maradandót alkotnod (pozitív értelemben), akkor nagy eséllyel tárt karokkal várnak vissza, de már munkavízummal! Az új-zélandi Tiszteletbeli Konzulasszonnyal beszélgettem, ő mondta, hogy nagyon engedékeny a magyaroknak adott „holiday visa”…

Vissza-visszaolvasom, amit írtam, javítom az elgépeléseket és feltűnt, hogy a hangulatomat kifejezően felkiáltójeleket használok. Tegnap előtt finoman szólt az argentin kollégám, hogy bánjak óvatosan a felkiáltójelekkel az angolban, mert „erőszakos”, nyomatékosító, utasító jelentése van, mások könnyen zokon vehetik. A „légy szíves csináld meg ezt a feladatot” után magyarban felkiáltójel van, mert felszólító mód. Az angolban viszont csak sima pont, ha nagyon erősen kérem, akkor lehet felkiáltójel. Igaz, az ausztrál kollégáim még a „nagyon hálás lennék, ha” (I would really appreciate…) mondatnál is csak pontot használnak.

Holnap ANZAC day lesz, a háborús hősök napja, itt szabadnap. Ezen a napon Ausztráliában és Új-Zélandon a háborús konfliktusokban elesett katonákra emlékeznek.

http://en.wikipedia.org/wiki/Anzac_Day

Egy szerencsétlen, mégis szerencsés kis rókalánnyal búcsúzom, az anyukáját elütötték, de őt megtalálták az árokban, már jó kezekben van. Nevet keresnek neki, május 20-ig tart a pályázat. Nekem már van ötletem! ;)
http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231

Rókalány / Fox puppy feminine 1	I	Rókalány / Fox puppy feminine 2
Rókalány / Fox puppy feminine 3	I

A képek eredeti forrása:  http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231

English version:

What a pity…while multiples wish to leave from home, wish to travel in the world, I would rather be at home, return from the world. If everything happens as planned I will be able to go home for three or four weeks in August. I am really looking forward it!

I try to avoid being too intimate, that is why I do not cascade my private life deeply, but I can tell, that time (in the past) I had two potential directions in my career: work in Budapest (capital city of Hungary) or work in abroad.

More successful career, work in the Hungarian „Silicon-valley”, more money, this was the offer by Budapest; unknown possibilities, long distance, real multicultural environment, this was the abroad offer.

I have never liked Budapest. I am a real country-man dreaming about family house and dogs, who does not keen on drinking coffee in different coffee shops in the evenings with friends. Moreover I am not that person who has „mici” cap, „cow-de-toilette” and wears wellingtons as shoes for special occasion, either.

A small cubic, called rental, in Budapest where I would have been living and as an alpha and omega of that life of mine, I would have gone for work from there and would have arrived at there back from work day by day. This was what I really wanted to avoid and the reason why I chose the work abroad.

Although I wanted it to avoid, this is what I feel of my life is here, in Wellington. Really bad feeling definitely…

I was talking with my flatmates about my senses and agreed with them in that, the person who had to solve this spiritual problem and pull me out of this situation was me. As I had already written I am about to buy a motorbike, I have already organized everything (flight tickets, accomodation, ferry ticket, road map, etc) and with strength of will I do voluntary in animal saving home in Wellington.

I suffer from the solitude mostly, with pair it would be much easier, but I did not get a chance to do it with pair. I could make approaches here and make relationships, but does it make sense if I know I would go back to Hungary in a few years? Probably I should „import” my Natalie from Hungary (Natalie from Love actually 2003 ~ I like that movie), should not I? This would be as problematical as the previous is because at the moment I live in NZ.

Life is complicated or I make life more complex or both of them…

What shall I tell anything more? For example, politicians voted to legalise same-sex marriage in NZ. When my parents asked me, in our last skype, about important things in the week I declared this law. My mother asked back: “by the way, this law definitely has no effect for us, my son, has it?” No, obviously has not, Mum! I have still preferred girls and only girls! – set her at ease...

I have read a news about a Hungarian Council in London, they politely recommend Hungarian citizens, who plan to live and work in the UK, not to start traveling without a strong persuasion, because there are much less job offers in the UK and money to survive the unemployment period, be consumed very fast. Potentially they could get into the same situation where that Hungarian boy was who had to spend the night in a public park due to lack of money and during the night squirrels (British squirrels?) „pooped heapedly” his sleeping-suit. :D

Here, in NZ, there are bunch of job offers and „holiday visa” is an excellent opportunity to get a chance to justify that you are the best applicant for that job. With making a deep positive impression on the employer (plus get + feedback), they are waiting for you back with opened arms but already with work visa. I was talking with the Consol-General of Hungary in New Zealand (Klara Szentirmay ~ she is very kind, helpful woman), she said „holiday visa” contract for the Hungarian citizens was rather loose...

While I am writing this note sometimes I re-read it, correct typos and during this I recognized I very often used exclamation marks to picture my cue and sensations. On the day before yesterday my Argentinian colleague advised me to be wise with exclamation marks in the English language, because in there it has special meaning like “force”, “push”, “order” and can hurt somebody easily. If I say “Please do this task” in Hungarian, it comes with exclamation mark automatically without any force. In English I should (highly recommended) use single “dot” ( “.”) with that sentence, exclamation is needed in only cases when I want to really force something. By the way, my Australian colleagues use simple dot only with “I would really appreciate” sentence as well.

Tomorrow is ANZAC day, the memorial day of the heroes and the soldiers in the wars. ANZAC is public holiday here. This day survivors commemorate soldiers died in conflicts of Australia and New Zealand.

http://en.wikipedia.org/wiki/Anzac_Day

I am about to say bye for now with an orphaned but lucky fox puppy, her mother was run over and puppy was crying in the pit where her mother left. Animal savers found her and now she is in good and careful hands. The Animal Care Park (Budakeszi Vadaspark) is looking for a name for her, they opened a tender till 20 May to find the best version. I have already had an idea. ;)

Web site of the Animal Park: http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231

Motort keresek II. / Seeking a motorbike II.

Jelentem, nagy küzdelemben megnyertem a motorkerékpár aukciót, kaptam lehetőséget a Honda CBR750 megvételére. Az aukció végén erős küzdelem volt, ami értelmetlenséggel és erős erőltetett izzadságszaggal párosult, az ellenfelem 10 dolláronként srófolta a tétet. Ezzel nem lett volna gond, de minden az utolsó két percben érkező licit újabb két perccel kitolta az aukció végét. A jóember pedig valami oknál fogva mindig az előző két perc hosszabbítás utolsó harminc másodpercében tette meg a 10 dollárját. Szerintem egyszerűbb lett volna egyben rátenni azt az összeget, amit szán rá és éjfél után nem ilyen játékkal tölteni az alvásidőt…

Már a licitálás pillanatában tudtam, hogy ha nyerek, akkor a nyerés lesz a legegyszerűbb része a kalandnak. Az online aukciózásnál játszi könnyedséggel lehetünk tulajdonosai tőlünk pokol messze lévő tárgyaknak, de ezen tárgyak kézhez kapása a kisebb csomag mérettől felfelé exponenciálisan válik egyre nehezebbé. Egy motor pedig nem boríték méretű ugye.

Próbálom megvilágítani, hogy miért kalandnak hívom a szimplának tűnő személyes átvételt… :)

Először is 800km oda és 800km vissza a távolság. Másodszor, a visszaút 800km-ét egyedül, ezen a vadidegen motoron fogom megtenni, mindenféle előzetes műszaki átvizsgálás, illetve gépismeret nélkül.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy noha van nemzetközi motoros jogosítványom, több mint 15 éves motoros tapasztalatom, de ezt európai utakon szereztem, jobbos közlekedésben. Balos közlekedésben még egy métert sem vezettem!

A déli szigeten életemben nem jártam, igazából az északi szigetből is csak Wellingtont és környékét „ismerem”.

Ja igen, fél évig nincs szabadságom, tehát az 1600km-es etapra egy hétvégém van, mert hétfőn indul a munka.

Nos, ezek után van, aki mégis szimpla személyes átvételnek hívná a vásárlást?? :)

De Baltazár inkább meghal, mintsem feladja…el is kezdtem szervezni az utat. Vettem bukósisakot (Caberg Konda felhajthatós), jó meleg motoros kesztyűt, beszéltem az eladóval. Jövő héten pedig lefordíttatom hiteles angolra a nemzetközi jogosítványomat, illetve a lefelé útra repülőjegyet intézem. Sohasem kényeztetett a sors, most sem, a hétvégés repjegyek Wellington Dunedin között 230 dollár környékén vannak, más időpontra van 55 dollárért… Yessssz…

Alternatív megoldást találtam, Wellingtonból Christchurchbe megyek Jetstarral 50 dollárért (nagytáska nélküli jegy, fapados), onnan pedig New Zealand Airlines-zal Dunedinbe, cirka 120 dollárért. Spórolok 60 dollárt, az is valami!!!!!

Előzetes tervem alapján, szombat reggel indul Wellingtonból a repülőgép, egy óra múlva Christchurchben leszállok, egy óra átszállás, majd indulok Christchurch-ből Dunedin-be, 11:30 körül leszállok, felvesz az eladó, elvisz a motorhoz, átadás/átvétel és 12:30 körül megkezdem hazautamat. Félúton (Christchurch) alszok majd valahol egyet, vasárnap pedig elérem Picton kikötőt a déli szigeten, felszállok az interislanderre, átkompolok az északi szigetre és lazán hazamotorozok Wellingtonba.

Interislander a szigetek között / Interislander beside the islands	I	Na ilyet nem szeretnék / This is not that what I want
Picton (déli sziget) kikötője / Picton harbour on South Island	I	Wellington kikötője / Wellington harbour

Segíteni fog egy GPS (bár nincs szivargyújtó a motoron), egy mobiltelefon, egy vízálló esőkabát, tartalék ruha. Viszem a fényképezőgépemet és egy vagon szerencsét is csomagolok!!!!! Minden másra pedig ott az EFTPOS bankkártyám! 



English version:

I proudly present that after a hard fight I was the highest bidder of the motorbike auction and got a chance to purchase the Honda CBR750! There was a big scramble at the end of the auction with beyond reason bidding strategy and the whole stuff had strong smell of the lamp. The other bidder (my opponent) increased his bid limit by 10 NZD, this would have not been a problem but every new bid in the last two minutes extended the auction by another two minutes. He always insisted on waiting till the final thirty second of the two minutes expansion and made another 10 NZD bid. I really did not get him and his amazing strategy, it would have been much easier if he made a bid with his maximum budget in once and we did not spend the sack time with playing…

While I was bidding I already knew to win the auction would be the less complicated part of this adventure. By bidding on online auctions we can purchase such properties easily what are far far away from our home. The way to deliver these takings is getting exponential harder and more complexed by the growth in the size above a small package category. A 750 cc. motorbike is not an envelope size gadget actually.

I try to describe and make clear why I call „adventure” this simple „personal pick up” :

First of all, distance from Wellington to Dunedin is 800km and road back is another 800km from Dunedin to Wellington. Secondly I have to ride - during the whole 800km back trip – on a totally unknown bike without any previous personal experience with it or specified technical knowledge about it.

I just dare to whisper, though I have international motor driving licence and after 15 year motorbike rider experience gathered on the European right-hand roads, I even have not driven any meter in „keep-left traffic”!

I have never been to the South-Island before, actually I am not familiar with North-Island too except the city in Wellington.

What a pity, during the first half year at work I can not get any vacation, so I have to accomplish the full 1600km journey within a simple weekend, on Monday I have to start working again.

Well, after these points is there anybody who still thinks that this will be a simple personal pick up? :)

Baltazaar would rather dies than gives it up… so I started the organization. I had already bought a helmet (Caberg Konda flip-up), bought a warm, winter gloves with 3M waterproof layer, contacted with the seller of the bike. Next week I am about to make my international driving license be translated to a certified English and look for flight ticket to Dunedin. I have never been pet by the fate, so it is normal when I see weekend flight tickets for around 230NZD, and ones for 55NZD to other days… Yesss.

I chose an alternate solution, I will fly with Jetstar (grab a seat ticket, economy) from Wellington to Christchurch (50NZD) and from Christchurch to Dunedin with air New Zealand (120NZD). I save 60 NZD, it is more than nothing!!!

In my draft plan my airplane takes off on 27th Saturday morning from Wellington, lands one hour later in Christchurch, one hour for transfer and starts flying towards Dunedin, arrival is at 11:35 am. Seller picks me up at the airport, handover, and around 12:30 I start my way going home. On the half back trip, in Christchurch, I stop to have a break and sleep, on Sunday I reach Picton harbour on South-Island and get on the Interislander ferry. Ferry carries me to Wellington harbour and ride easily to home.

I will be supported by a GPS (with cigar lighter recharger cord, there is no on the bike :), a mobile, a waterproof jacket, spare clothes. I will bring my camera to take photos and a big pack fortune!!!! For all other demands I have an EFTPOS card! ;D

2013. március 23. Csikidam / 23 March 2013 I feel good!

Eddig hálni járt belém a lélek, most már fel is kel! Sok minden történt velem az utóbbi héten, de mint látszik, akkumulátort cseréltem a lantban (jajj szegény Arany János Letészem a lantot című verse…), és megint írok.

Az írásaimból kiderülhetett, hogy imádok kommunikálni, magyarul elég ízesen tudok, azonban az angol jóval nehezebben megy, le is maradtam a fordításokkal. De meglesz, ígérem! Múltkori skypeos beszélgetésünk alkalmával megdicsért a barátom, aki mellesleg nyelvtanár, hogy egész jó a fordítás…

A második elemvásárlásom az új-zélandi vaterán (trademe.co.nz) végre sikerrel járt, a karórám újból működik, 20 dollár plusz a csere ára helyett 5 dollárból megúsztam…volna, ha az első nem veszik el, így 10 dolláromba fájt az áramforrás pótlása. Közben Hongkongból megérkezett egy másik próbavásárlásom eredménye, két darab original Nikon objektívvédő kupak és egy Lenspen objektívtisztító toll, ingyen szállítással 30 dollárért. Ha valakit érdekel, szóljon, adom az eladó boltjának linkjét! Minden pöpec, úgyhogy ettől az eladótól fogom beszerezni az 52mm-es polárszűrőt és a 67-es sima UV szűrőt. Pokoli jó áron árul, a zélandi árakhoz képest körülbelül a feléért.

A hét elején kiderült az ég, illetve az, hogy az általam támogatott ügyfél látogatóba jön. Jajj, majd igyekszem autentikus tudásúnak tűnni, bár már egész jól összekovácsolódtam az ausztrál kollégákkal. Együtt örülünk a sikereknek! Sikeres lett a héten az első export-import SAP mentésem tape librarys környezetben, működik a DNS és a reverse DNS konfigurálásom négy domainkörnyezetben, tudok mentéseket ütemezni, ütemezést törölni, szerkeszteni, illetve megfejtettem a miért halt meg az adatmentés HP Data Protectorban című folytatásost is! Szóval fontolva haladok, mint Széchenyi, de eredményeim radikálisok, mint Kossuthé!

A régebbi ismerőseim tudják, hogy semmilyen szerencsejátékot nem űzök, teljesen absztinens vagyok ezen a téren, egy kivétellel: tőzsde. Egy rövidebb idejű hallgatás után újból OTP certifikát tulajdonos lettem, abban bízom, hogy emelkedés várható, tehát long papírjaim vannak. Az otthoniakra sokat gondolok, mert noha nekem általánosságban jó, ha gyenge a forint, mégsem szeretnék ilyen áron gazdagodni! A lakótársam mondta, hogy nézzem meg, a hónap végére mindig elszáll az euro, mert a bankok ilyenkor vonják a törlesztőt. Nem tudom, hogy ez áll-e a háttérben, de tényleg úgy tör fel az euro ilyenkor mintha duplán erektált volna. Aztán lelohad (refrakter stádium :). Kovi mozgatja a piacot??

A csapaton belül nagy változások vannak, jött új ember, ment el régi. A régi elmenővel kávézás közben trécseltünk és kérdeztem tőle, hogy szerinte mi a legfontosabb a szakmai karriernél. Azt mondta, hogy az attitüd, illetve az is lényeges az elvégzett munka minősége mellett, hogy a csoportvezetőnk tisztában van-e a munkánkkal. Továbbá érdemes időközönként elbeszélgetni a felettesekkel, hogy ők mit látnak, mi az, amit jól csinálunk, és mi az, amit szerintük nem. A certifikációk nem lényegesek, a sok éves tapasztalat fontos, de nem kizáró ok a hiánya.

A héten lovagias is voltam kétszer, azaz háromszor. Egyszer egy lánynak adtam vissza a buszra felszálláskor elveszített diákigazolványát, máskor egy néninek átadtam a helyemet a buszon és végül mélyen belenéztem a munkahelyemmel szembeni kávézó helyes pultoslány szürke szemeibe! Jó érzés volt mind, a harmadik eset(t) a legjobban… :) ~ ugye érzékelhető az utolsó mondat többértelműsége.



English version:

Circumstances have been making me upset and have been miserable but now there is a light at the end of the tunnel! Lots of things have happened in the recent weeks in my life but managed to renew myself and recover from the dispiritedness!

If you followed me and spent time with reading this blog that might have been out I am keen on communication. In Hungarian I am really good at it with special tasty style but on the other hand English translation is harder than expected and it triggers delays off.

But anyhow I do not give up and it is going to be accomplished, trust me! During the latest skype talk my friend - he is definitely an English teacher - gave full marks me on the translations, they were quite good – he said.

My second button-battery purchase (to my wrist-watch) at last ended with success on the NZ auction site (trademe.co.nz). The watch has started working again. Basically I would have done the battery replacement by 5 NZD instead of 20 NZD or more (this was an offer from a shop for the battery itself and some more dollars for the replacement) but the first battery I had purchased was missed during the delivery that is why I paid 10 NZD for both. In the meanwhile I have received another package from Hongkong (as a result of a test buying of mine) including two Nikon rear caps and a Lenspen lens cleaner pen. I paid 30 NZD altogether for them. I am satisfied with the items and seller was so fair that I had decided to buy another 52mm polarised filter and a 67mm UV filter from his shop. He gives bargain price, roughly on half price of NZ offer.

At the beginning of this week not only the weather took up but also I was informed (it turned out) about my customer’s visit for the next week. Huh, I will try to provide authentical knowledge although Australian colleagues know the reality. We are delighted at the success together! This week my first SAP backup export and import in the tape libraries ended successfully, my DNS and reverse DNS configuration has been working fine in all the four domains, I was able to schedule, delete, reschedule SAP backups and I found the root cause of the backup failure in HP Data Proctector.

Although I spend more time with preparation and thinking, moreover implementation takes longer, results justify my right!

My friends with better knowledge about me know I am not a gambler, never played gambles except one: trade. After a shorter break I bought OTP (bank) stocks again, I wish in „bull” for the future, not „bear”. I have been thinking a lot about the people living in Hungary, because if Hungarian forint depricates against EUR or USD then my incomes are up but to be honest I do not want to be rich by this way! My flatmate told me to take a look at the rate of HUF at the end of the months and see rate of HUF eases off against EUR every occasion probably because banks gathers the redemptions that time..

I can not decide what we have behind, but (it is) more than strange that the same process happens usually at the end of the months…

There are big changes within the team, we have a „newcomer”, deputy of the „old” colleague who left the company. During coffee break we were talking and I asked the ex-coll opinion about the best way to have a successful technical career. He said the most important thing is the „attitude” and qualified work is even basic thing. Furthermore it is really important that the teamleader knows what you are working, what you are doing. It is well worth having meetings with the chiefs regularly to get their feedback what is good, what is not. Technical certifications are not rather emphasized but it is good if you have any, long term experience can be a strong point but not mandatory.

This week I had two, I say, three times to behave as a real knight. Once I gave back a student identity card to a girl what she lost during getting on the bus, another time I gave up my seat to an old lady and finally I deeply looked into a pair of beauty grey eyes wearing by a pretty girl. She is working in a coffee-room just opposite of my workplace. It was fine to do all of them but the third was a real buzz! :)

 

Felszabadultam / Release from under pressure

Az utóbbi hetemet egy családi dolog határozta meg és boldogan kiáltom, hogy negatív lett az eredmény! Nem az IQ-mról van szó, hanem sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb dologról. De ez már a privát szférám!

A szuper hír miatt egész nap madarat lehetett (volna) velem fogatni, de csak képletesen, mert fogás helyett a téren ázó-fázó galambokat etettem a munkahelyre menet.

Az örömöm elsöpört minden mást, pl a bosszankodást, hogy két csomagom sem érkezett meg, mert az eladó nem tekintette a nevemet a pontos címem részének, illetve a lusta futár –aki talán analfabéta is- képtelen volt leolvasni az üveglapról, hogy „Reception: Level 10”, azaz a tizedik emeleten található a recepció, oda kellene leadni a pakkot. Ez van, ilyen ez a popszakma!

A múlt hétvégén, szombaton, 1848. március 15-ei megemlékezésen voltunk a Magyar Parkban, Wellingtonban. A tiszteletbeli új-zélandi konzulasszony, Klára szervezte az ünnepséget, itt volt Magyarország ausztráliai konzulasszonya, illetve egy magyar delegáció egy államtitkárral. Aki nem tudta, hogy a kopjafa hogy van angolul. Én sem tudom, tehát lehetek államtitkár?? Ez gyenge poén volt, no!

48-at méltatták a beszélők, szép volt, abban viszont nem értettem egyet, hogy 48 kizárólagosan a magyarsághoz kapcsolódik. Szerintem inkább az akkortájt induló európai nacionalizmus egyik korai ága volt, ami folyamat majd az olasz, német egységben teljesült ki. 48-ban sok nemzetiség harcolt a magyarok mellett és sajnos sok másik harcolt a magyarok ellen. A magyarok harcoltak a magyar nyelv államnyelvvé tételéért, de mereven elutasították a horvátok hasonló kérését…

A műsor után 56-os magyarokkal beszélgettem, George-dzsal és feleségével, Évával, aki egy magyar klubot szervez (www.hirmondo.org), Alexanderrel, akinek a házához 5 millió dolláros kilátás tartozik. Kevés korombeli fiatallal találkoztam, feltűnően elkerülték az összejövetelt.

Noha szombaton szép idő volt, sajnos az időjáráson meglátszik, hogy itt van március 21., amikor az északi félgömbön beköszönt a meteorológiai tavasz, itt, Új-Zélandon, pedig az ősz. Eső, szél és néha köd, ami mutatja az idő múlását.

 Az eső miatt még nem szántam rá magam, hogy fodrászhoz menjek, pedig kellene, mert hamarosan afroamerikai frizurám lesz, a hetvenes évek mikrofonfejével. Ezt kezelni kell záros határidőn belül.

A mosdóban, a tükör előtt tollászkodva figyeltem fel az alábbi feliratra. A rejtvény kérdés: honnan származik az alábbi felirat: „ Long as a Summer’s day beside the sea. Strong as the love that binds both you & me. Soft as the wings of butterflies aloft. Nothing feels the same as…cottonsofts!” Magyarul kábé ennyit jelent: "Hosszú, mint a nyári nap a tenger mellett. Erős, mint az a szerelem, ami összeköt téged és engem. Lágy, mint a pillangók szárnyai fent. Semmi más nem lehet, csak a „cottonsoft”."

Elárulom, ez egy wcpapír csomagolásán van, ahol egy jóképű wcpapír guriga fülpiszkálót tartva meséli ezt a történetet. Nem semmi! Ha pedig mégsem vagyok elégedett a termékkel, hívjam az alábbi számot és vagy kicserélik a terméket vagy visszafizetik az árát!

Teljesen más téma… Látom, hogy „néhányan” olvasnak, de hozzászólás, kritika (építő jelleggel), visszajelzés nem érkezik. Ez így egyoldalú információközlés, holott én jobban szeretném a kétirányú kommunikációt. Szívesen venném, ha néhányan közületek, Önök közül, hozzászólna, véleményezne! Mi tetszik, mi nem tetszik, milyen téma érdekelné…

Kérem szépen átgondolni, nem kell azonnal nemet mondani! Előre is köszönöm! :)

Költözés, holland kérdés / Migration and the Dutches

2013. március 11. van, egy újabb hétfő...

Felemásan viszonyulok a hétfőkhöz, egyik oldalról várom őket, mert újból megindul az élet, a hétvégén megrendelt dolgok "postára adódnak", a futárok újból autójukba szállnak. Ugyanakkor, mint egy új hét kezdete, viszolygok tőlük és természetesen a hétvége elmúlását is jelentik, ami nem jó.

A mai hétfő a költözködésünk hétfője, reggel még a régi albérletben ébredtünk, de hazafelé már az új albérletbe kell menni. Én csak másfél hónapja laktam ott, Kláriék másfél éve. Életük egy göröngyös szakasza lezárul és indul egy másik.

Tetszik az új ház, tele van fénnyel, a kilátás gyönyörű, ezért viszont fizetni kell! Hazafelé fel kell kaptatni a hegyre és messzebb is van a szokásos buszmegállóktól.

Bárhogyan is, nekem megéri!

Borongós idő, melankólikus gondolatok. Tegnap skypeoltam a hazaiakkal, volt webkamera is, ahogy megláttam az ismerős szobát, bizony majdnem elbőgtem magam. Hiányzik az otthon, hiányoznak a számomra fontos "élőlényeim"!

A család, a barátok és persze az ebjeink. A fenének vagyok ilyen messze Magyarországtól. Biztos más lenne párral, egyedül mókuskerék ízű az életem.

Még a múlt héten történt, a buszon, útban a munkahely felé, bámultam kifelé az ablakon. Az egyik nagyobb épületen megláttam egy feliratot: "Hope Gibbons Limited", elmosolyodtam. Reméljük, hogy a majmok száma korlátos, nekem ez ugrott be. Merész felirat, gondoltam. Aztán az épület másik oldalán "Hope Gibbons Ltd." felirat volt, hejj, ez a cég neve lehet. Biztosan volt már ebből félreértés.

Ugyancsak a múlt héten beszélgettem a (jelenleg) Hollandiában élő "barátnémmal", Adrival (tüneményes a Hölgyemény) és a sok téma között előkerültek a holland emberek is.

Adri mesélte, hogy a hollandok nagyon barátságosak a turistákkal, segítenek, de egymással (az ott élőkkel) már tartózkodóak. Ritkán beszélgetnek, kevés a kontaktus.

Kaptam a lehetőségen és ma reggel megkérdeztem erről a holland kollégám véleményét. Ők a feleségével már egy éve itt élnek és nem szándékoznak visszamenni Hollandiába. De miért nem?

Thys a túlnépesedést hozta fel okként, továbbá a túlnépesedés az oka a holland emberek "hűvösségének", zárkózottságának is. Túl sokan vannak, ezért mindenki ösztönösen védi a saját privát szféráját.

Thys szerint a barátság benne van a holland emberekben, de mindegyik azt gondolja a másikról, hogy nem kíváncsi rá, ezért senki sem kezdeményez.

Egy másik kérdésem a létező/nem létező függönyökről szólt. Állítólag a hollandok ritkán használnak függönyt, ha pedig az esti utcán benézel a fényárban úszó szobákba, akkor azt tolakodásnak veszik. Nem jártam még Hollandiában, csak mások elbeszéléseire hagyatkozom. Én biztosan nem tudnék úgy menni a sötét utcán, hogy meg ne nézzem a “fényes” helyeket, pedig nem vagyok megrögzött kukkoló.

Némi eltévedés után (bepróbálkoztam egy olyan busszal, amivel még nem utaztam), hazaértem a már új albérletbe. A szobám jóval nagyobb mint a régi és fantasztikus a kilátás. A szemközti öbölben valamilyen földöntúli fénnyel világította meg a nap az egyik Inter-islander hajót (nagy komphajó), egyik fele fényes, a másik sötét volt, a felhők játszottak vele. Gyorsan előkaptam a drága Nikonomat, hogy megörökítem, amikor egyszerűen nem tudtam exponálni. A szépségem kiírta, hogy ne zaklassam, töltsem fel az akkumulátort. Baszki!

Persze az a hajó elment...

Balra az ablakból / Left side view from the window	T	Jobbra az ablakból / Right side view from the window
Repülőtér az ablakból / Airport from the window	T	Óceán az ablakból / Ocean from the window

Nálam nem annyira ritka (többször előfordult már életemben), hogy este elsumákolom a fürdést. Most nyomós okom van rá, nincs meleg víz. Az a gáz, hogy nincs gáz, a bojler gáz nélkül nem üzemel... Remélhetőleg holnap már minden rendben lesz!

Majdnem kifelejtettem, Zoli barátom mutatta ezt az oldalt, Nikon fényképezőgépek expozíciós számát olvassa ki a feltöltött kép alapján, akit érdekel: http://www.shutteractuations.com/

Nekem működött! :)

Bevásárlás / Shopping

Pár nap kihagyás után megint jelentkezem. Mostanában egyik nap megy a másik után, mintha fáradtabb lennék mint korábban, pedig eleget alszom. Talán az idő teszi, Új-Zélandon beköszönt az ősz. Miben nyilvánul meg? A nap később kel (bár ez engem nem érint, mert 9:00-re járok dolgozni), korábban nyugszik, sokkal gyakrabban felhős az ég. A hőmérséklet még nem csökkent le annyira, hogy fázzak.

Valamelyik nap orca-kat (kardszárnyú delfin) néztek a kollégáim az öbölben, (ahol dolgozunk) amikor odasereglettek az ablakokhoz. Először nem figyeltem fel, aztán amikor már kiderült, hogy cirkusz van, akkor már nem láttam semmit.

Nagy nyilvánosságot kapott, sok video van róla, akit érdekel, „orca Wellington” a googleban sok találatot ad.

http://www.3news.co.nz/Orca-swimmer-shares-tale/tabid/367/articleID/289080/Default.aspx

Tegnap kaptam fizetést, megérkezett az új Nikon objektívem (ezzel kapcsolatban csalódás ért, mert már a dobozból kivéve vihettem volna tisztíttatni).

Újult erővel tanulom az angolt, még a wc-n ülve is a szavakat, kifejezéseket magolom. Vettem keresztrejtvény újságot, azonban a „big easy” (nagy és könnyű) is túl nehéz. Próbáltam segítséget kérni eredeti kiwi kollégától (ő a fehér új-zélandi), de ő sem tudta a megoldást. Puff.

Ma pedig izomlázam van (nekiálltam fekvőtámaszokat nyomni, ha már nem járok konditerembe), segítő módon válaszoltak a Nikonhoz kapcsolódó reklamációs emailemre és sikerült olyan szószerkezeteket használnom beszélgetés közben, amiket nemrég tanultam.

Délután vásárolni voltunk, sok dolgot vettünk, néhány érdekesebb: sör, tej, zsemle, joghurt, chips, sonka.

A sör errefelé átlagban 330 ml vagy a mostani 375ml, a fényképen lévő 12-es pakkban 20 dollár (3806Ft), neve Coopers brewery original pale ale (ausztrál Coopers sörfőzde terméke világos sör), 4,5%-os szesztartalommal. Ez kommersz olcsó sör, ahogy egyik volt barátnőm (hejj, mennyi volt ám! :) mondta a 33Ft-os literes kólára, hogy ennyiért biztosan méreg, de vendégeknek jó lesz! Mi ezt a sört isszuk, most, mert mindig másikat próbálunk. Eddig talán a karamellás barna volt a legjobb, de ittunk Coronitas sört citrommal (eredeti mexikói kukorica sör), indiai sört is.

Coopers világos ausztrál sör / Coopers pale ale from Aussie

A tej Anchor (hajó horgony) 2 literes, 2% zsírtartalom, 40%-kal több kalciummal és 55% proteinnel. Állítólag ez képes megaludni és jobb túrót ad mint az a csomós folyékony valami, amit túrónak hívnak errefelé. A tej literje 4.78 dollár (909Ft)

Vasmacska tej zélandi tehénke terméke / Anchor milk from NZ

A képen látható joghurt nem rossz, némelyikben még találni gyümölcsöt, 12-es 100gr-os pakkban 7 dollár környéke (1332Ft). A tetején felirat figyelmeztet, hogy tejet tartalmaz. Hüh!

Friss és gyümölcsös joghurt / Fresh 'n fruity cream

A chips most akciós volt, 3db picivel több mint 5 dollár (952Ft). Kb a Pennys szintjét éri el, érdekesség, hogy „csirkés” ízesítésű, illetve „sós és ecetes” is van. Ezeket még nem mertem kipróbálni.

A nass helyi PAKnSAVE különlegesség, semmi egetrengető, de jó drága. 170gr 4 dollár (730Ft).

Chips és csoki és vegyes rágnivaló / Chips & chocolate & Nass

A csokiszerű (Tasti Mega Nuts Crunch) pedig a cerbona szelethez hasonló, ez a kivitel éppen mogyorós (6x40g 2.48 dollár 472Ft); a csoki pedig Cadbury tejcsokoládé 26% kakaóval és 28% tejjel. A zsemle (sajtos, szezámmagos, korpás) 55 cent (105Ft).

Finom ropogós és olcsó / Tasty - crunchy and cheap(y)

A nővérem  tanácsára szerettem volna Vanish szappant venni, de egyáltalán nem találtam ilyet, az ajánlott Ariel mosópor sem elérhető. Még próbálkozom! :)





English version:

Welcome again after a few days break. Nowadays time is running day by day, seems I am getting more tired than I used to be, despite that fact I sleep well and enough. Probably the weather is that behind the curtains and autumn is coming to NZ.

How to manifest it? The sun rises later (it has no meaning for me because I go to work to 9:00 am), sets sooner, sky is more often cloudy. Temperature has not reached that limit yet when I feel cold.

On one of the recent days –possibly on Tuesday - my colleagues gathered to the windows in the office and were watching orcas swim in the opposite waterfront.  First I did not pay attention to the flash mob, later when I recognized that something interesting was happening (3-ing :) it was too late to see anything.

http://www.3news.co.nz/Orca-swimmer-shares-tale/tabid/367/articleID/289080/Default.aspx

News was splashed, bunch of videos and photos were taken about the orcas. If you want to see more, then search „orca Wellington” on google.

What more has happened? My new Nikon tele zoom lens has been delivered (I was disappointed and although it was brand new and sealed it might have been taken to the Photo shop to a full cleaning due to dirty lenses.)

I keep on studying English and mugging idioms on the bus as well as during sitting on the toilet, so everywhere. I bought a crossword magazine, started a crossword with code „big easy” but unfortunately this is still too hard for me. I asked help from a kiwi colleague (he is a native speaker), but to my surprise he could not...

Today I feel stiff (fever in my muscle), I started doing press ups, I need to do some sport if do not go to the body gym. Incredible, press up has an individual wiki page! ;D

http://simple.wikipedia.org/wiki/Press-up

By the way, I got a response to the email of complaint of mine, they were really polite and helpful. Furthermore I am happy I could adapt those expressions I had already learnt during everyday chitchats.

In the afternoon we went shopping, some of interesting things we bought: beer, milk, bun, yogurt, chips and pork ham.

The average size beer is 330ml, the actual one in my hand is 375ml, costs 20 NZD in a dozen pack, called Coopers brewery original pale ale from Aussie with 4.5% alcohol. This is a cheap beer, and regarding it I remember one of my girlfriends' (I have had so many :) best sentence. When she bought cola drink for 33HUF a litre in a supermarket she said „if so cheap, then it might be a poison, but no matter, perfect for guests!”

Well, although it is cheap, not so bad, we drink it, but just only now because every time we go shopping we make try with another kind of beer.

Probably the brown beer with extra caramel was the best choice but we drank Coronitas beer with lemon (authentic Mexican corny beer) and Indian beer too.

Milk is called „Anchor”, 2 litres, 2% fat with 40% more calcium and 55% more protein. This type of milk is said to be able to curd and transforms to a cottage-cheese with better quality than the liquid-gnarled one called here cottage-cheese. A litre of milk is 4.78 NZD.

Yogurt in the picture is not a bad one, may contain fruits, 100gr size version in a dozen pack costs around 7 NZD. On the cover, there is a warning, be careful yogurt contains milk! Hey!

We bought the chips at bargain, three in one pack for a little bit more than 5 NZD. It has roughly the same quality as the one in Penny Market in Hungary. There are two special versions: „chicken flavoured” or „salty with vinegar”.

Mix nuts in a box is a local specialty, no extreme savour, but fully „eatable” :)

The chocolate (Tasti Mega Nuts Crunch) looks like a Cerbona slice, mainly with peanut as ingredient and with chocolate cover (6x40g 2,48NZD), the real chocolate is made by Cadbury with 26% cacao and 28% milk. Rolls are sold as „with cheese”, „with sesame” or „with bran”, each for 55 cent.

Btw, I tried to follow my sister’s advise to buy Vanish soap, but have not found any and the highly recommended Ariel washing powder either.