Utóbbi heteim történései / My recent weeks

Egész nagy pókhálókat kellett leszednem a blogomról, hogy hozzáférjek, majdnem egy hónapja nem írtam. Foghatnám a hangulatomra, de nem lenne igaz, mondhatnám, hogy merőkanállal falom az életet, tehát nem volt időm írni, azonban ez sem fedné az igazságot. Az igazság pedig odaát van, mint tudjuk.

Kint zuhog az eső, tombol a tél, ez tipikus wellingtoni idő. Nézzük csak, próbálok visszaemlékezni, hogy mikor esett utoljára. Jaaa, tegnap! Erre még talán Szenilla is emlékezne a Némó nyomából. Apropó, múlt szombaton is esett…

Nos, akkor mesélek…

Három-négy hete volt egy bődület vihar, 130km/h órás széllel, vízszintes esővel és a déli szigeten havazással. Kegyetlen pusztítást végzett, földfalak omlottak le és fák törtek ketté, fordultak ki a helyükről. (Hihetetlen, végig volt áram!) Ez a vihar volt az, ami beborította az alkatrész motoromat a hegyoldalba. A mai napig nem értem, miért nem csúszott le a motor a meredek oldalfalon, de szerencsére nem csúszott le. Próbáltuk Petájjal kézzel visszahúzni, két erős magyar sem volt elég a feladathoz. Vettem vontatókötelet és mérnöki pontossággal megtervezett módon, előre definiált szögekkel, továbbá Brünhildával (Petájék autója) visszahúztuk az útra a motort. Szerencsére nem törött el semmi, mert nem volt mi eltörjön, minden törhetőt leszereltem már korábban. A szobám közben átalakult, most már szoba-garázs-raktár funkciókat is ellát. A főmotornak semmi baja nem lett a szélviharban, egy árnyékosabb ház falánál vészelte át az ítéletidőt.

Amikor jó idő volt és ráértem, szereltem,szereltük a főmotort, közben időnként felröhögve, főleg kínomban. Otthon garázs, rengeteg szerszám, satu, cső, csupa kincs, itt pár villás kulcs (szigorúan 14-esig), két csavarhúzó, „gazdaságos” crova készlet 13-as méretig, előre „programozott” erőhatárolóval (azaz simán eltörik), két kalapács és két pici fogó.

Az alkatrésznek vásárolt motoron sem volt tökéletes a fejidomot tartó vasváz (az egyik alkatrész, ami megsérült a főmotor cserbenhagyásos feldöntésekor, cserés), alakítani kellett rajta. De mivel??? A magyar találékony fajta, vastagabb faágakat, illetve az eredeti, de eldeformálódott másik vasvázat használtuk Petájjal. Komolyan mondom, folyt a könnyem a röhögéstől, annyira szánalmas volt. Kábé mikor elgáncsolod a szarvast, lecsavarozod a fejéről az agancsot és az agancsot forgatva, igazgatva próbálsz karosszériát javítani. És basszus, jó lett a váz, no nem tökéletes, kb 85%-os.

Vasagancs, magyar crézi-szerszám / Metal horn, Hungarian handy tool

Szoba -garázs -raktár / Bedroom - garage - store, 3 in 1

A másik küzdelem a bal tükör javítása volt. Volt egy jó műanyag váz, törött üveggel, emellett egy jó tükörlap, törött vázzal. Össze kell párosítani, ez evidens. De hogyan? Ötletbörze gyanánt netezni kezdtem, találtam „hogyan cserélj tükröt motoron” amerikai videokat. Mekkora tehetségek vannak az USA-ban, fickó odamegy a motorhoz, letekeri a régi tükröt, egy csavar, feltekeri a másikat, és kész. És videora veszi és büszkén feltölti! Kretén!!!!!!

Még jó, hogy annak idején lelkes nézője voltam a Discoveryn az Autókereskedők sorozatnak, ott rengeteg tanyatuningot megismerhettem Eddtől. Egy késsel, kettő kis csavarhúzóval, egy húsz centis fonallal és birka türelemmel kioperáltam a tükörüveget, majd pedig bepassziroztam az ép házba. Elment vele vagy másfél órám, de teljes siker. Holott a neten, a fórumban azt írták, hogy ez lehetetlen… Jelentem, nem!

Tükörszerelés magyarosan, hozzávalókkal / How to repair a mirror by a Hungarian

A szerelések után nagy hasznát vettem a kényszerűségből személyesen átvett, „veszélyes küldeménynek” nyilvánított Vanish folteltávolító képességének. Bár nagyon vigyáztam, persze koszos lett a melegítőm a szerelés közben. Nem, nem a piros.

Röviden, a Courier Post futárszolgálat megtagadta 3x1,75 liter Vanish házhoz szállítását, mert a küldő online kereskedés elmulasztott egy kiegészítő, kifejezetten a „veszélyes küldeményeknek” minősített termékekhez szükséges papír kitöltését. Itt nincs kecmec, a szabály, az szabály. Inkább egyszerűen elmentem személyesen a Courier Post elosztóba, mintsem harcolni kezdtem volna a papír pótlásáért.

Kb. két hete sikeresen megvásároltam a repjegyemet haza, sőt, már approvolt szabadságom van augusztus végétől szeptember végéig! Ha valaki olcsó repjegyet keres, annak ajánlom a www.cheaptickets.com -ot és a www.jetabroad.com -ot. De egy jó tanács, ha megvetted, ne akarj változtatni, ne akard lemondani, mert megőszülsz és mellesleg inged gatyád rámegy. Hiába, ilyen ez a popszakma… Én mégsem tőlük vettem az enyémet, hanem egy nagyon aranyos, magyar, aucklandi jegybrókertől, Kingától. Utólag is köszönöm a kitartó támogatását! Azért nem mindegy, ha valami bibi lesz, tudok kit hívni, nem csak addig vagyok jó ügyfél, amíg nem pengettem a zsét.

Most elköszönök, hamarosan (ne legyél szkeptikus) jelentkezem, beszámolok a múlt hetemről, amikor Ausztráliában voltam, pontosabban Melbourneben, Victoriaban. „Aussie” tök jó hely, sok képet csináltam, nyugi, feltolok mindent, ízelítő gyanánt pár fotó.

Valahonnan ismerős a felirat... / Curious, I might have already seen it somewhere

Itiner a repülőgépen / Route on the display at the back of a seat of an airplane

Federation Square Melbourneben / Federation Square in Melbourne

Utóirat: emberek, most vegyetek OTP részvényt, mióta eladtam, egyre emelkedik!!!!! Áááááá.


English version:

My blog has been covered by web, since have not written roughly a month. Could easy to say that I did not want to picture my cue, but this would not be true or I have been living by carpe diem style and had no time to write, it would not be true, either. The truth is out there, you know…

While I am drawing this note it is raining heavily outside, typical winter weather in Wellington. Let’s see, make an attempt to think of the last time when it was raining. Ahh, yes, it was yesterday. So close to now, I bet Senilla could not forget it too. By the way, last Saturday it was raining as well.

Ok, no worries, best time to make a note...

Three or four weeks ago we had an awesome storm with 130km/h wind, horizontal rain and heavy snowfall on the South-Island. Hundreds of people claimed for damages, cliffs have fallen down, trees have been busted and turned out of the ground. (It is unbelievable, but there was no power loss.)

This storm upset my spare bike to the ascent. I have no clue why it not rolled down the sticky cliff, but luckily it stopped on the top. We tried to pull it back to the road with Peter by hand without success. I bought a tow-rope and in association with Peter’s car (Brünhilda), insist on the perfectly designed-fully prepared (with predefined motions) plan we managed to pull the bike back to the road. I was proactive and careful, did not give a change for plastic parts to damage because I had already removed them. This proactive behaviour prevented the further damage, there was nothing to break. In the meanwhile my bedroom has been reorganized, space was split into three parts: bedroom (primary feature), garage and store. My primary bike survived the windstorm without dents, it was standing in shadow in front of a house.

Whenever it was sunshine and had free time I spent it with repairing, but sometimes had to interrupt due to strong, unlimited whinnying. At home two garages, plenty of professional handy tools, everything you desire, here some wrenches (till size 14), two or three screwdrivers, “value” socket set till size 13 and with predefined “powercontrol” (simply breaks :), two hammers and two small pliers. What a difference.

Unfortunately that chassis, on the spare bike, which holds the upper cowl has dent too (this part was damaged by the crash of my “primary bike”, must replace) and we had to correct it. With what? Hungarians are rather inventive, we (Peter and me) “recycled” thick demesnes as well as the deformed original chassis part and used them like professional tools. My eyes got full with tears by the laughing, it was so miserable-unbelievable situation. Like a geg scene, just trip the stag, wind off its horn and using the horn you try to do a car body repairing stuff. And awesome, chassis got much better, no perfect, but around 85%.

To fix the broken left mirror was another challenge. There was a good base with broken mirror glass and a broken base with good mirror glass, just I had to merge the good base with the good mirror glass. Obvious purpose, but not a finger practise. To get the know-how I was surfing on the internet to chase any video or description about the best practises. I managed to find some videos provided by incredible talents from US with “how to replace mirror” title. Guy goes to his motorbike, spins off the mirror and replaces with another one, that’s all. And proudly uploads and presents, bastaaard!!

No worries, I used to be an enthusiasm fan of Wheelers’ dealers series on Discovery channel, I watched lots of practical solutions, workarounds in the episodes done by Edd, the car mechanic. With a knife, plus two small screwdrivers and 20 cm long yarn, not forget the sheep-patience I was taking out the mirror glass from the broken base and later put it into the good base. It took for one and a half hour, but full success, nevertheless it was said on forums it is impossible to do... I declare it is possible to replace mirror glass!

After the repairings I made use of Vanish stain remover, which declared as dangerous good and that is why I had to pick it up personally (Vanish is quite expensive in the shops, so I bought 3x1.75litre from an online store. Vanish is chemical product, dangerous good, to deliver it the courier company insisted on a special form, but it had been missed to send by the online store. Courier company rejected the delivery, the fastest solution was to pick it up personally.) Though I was very wise during the repairing my training suit got dirty, but Vanish made magic.

Two weeks ago I have successfully purchased my flight ticket to home, moreover my vacation between the end of August and end of September has been approved. If you are chasing flight ticket at bargain price I recommend www.cheaptickets.com and www.jetabroad.com . They offer rather good deals, but after payment you should not change, even more cancel the ticket unless you need grey hair or waste much „bags”. This is how online flight tickt business works. My first approach was these websites but changed my mind and purchased my ticket from a Hungarian ticket broker, Kinga, who lives in Auckland. She has the same cheap prices, very flexible, very helpful and speaks Hungarian. Big thank you, Kinga, I really appreciate your support! To buy from a „real” persons, I mean from a ticket brokers, gives less risk, for potential issues far more likely to get support from them.

This is the end, it is time to say good bye for now, do not worry, I return soon and share my experience about my week in Australia, in Melbourne, Victoria district. Melbourne is cool place, shot tonnes of photos, I will share them, some ones to be a starter.

Dunedintől vissza, motoros kalandom visszaútja

Megint írok…múlt vasárnap egy még nagyobb óceánparti körrel kápráztattam magam, elmentem egészen Ohiro-bayig, csakhogy drága Nikonom kb 20 kép után letiltotta az exponáló gombot és kikapcsolt. Képek nélkül mesélhetnék, de foghíjas lenne, ezért elhalasztom ezt a beszámolót. Fogok én még arra járni, feltöltött akkuval és akkor lesz hozzá képem! ;)

Inkább elmesélem a dunedini kalandom visszaútját. Ott hagytam abba, hogy az eladó srác várt a reptéren. Útban hozzájuk beszélgettünk, Norman, így hívják a srácot, egy csokigyárban dolgozik és már nem szereti annyira az édességet. Vajon miért? :)

A déli szigeten főleg mezőgazdaság folyik, növénytermesztés, állattenyésztés, rengeteg szarvasmarha csordát látni és gyönyörű zöld minden. Próbáltam az erdők és dombok közé beleképzelni a Gyűrűk ura egy -egy jelenetét, ha jól tudom, a déli szigeten is volt forgatás.

Közben megérkeztünk Normanékhez, egy szép új családi házban laknak a feleségével és kutyákkal, cicával. Invitáltak egy gyors ebédre, ami a kedvencem lett volna (fish & chips) , de az idő sürgetett, ezért köszönettel visszautasítottam. Ebéd helyett bementünk a postára és elintéztük a tulajdonjog átírást, ami kb 5 percig tartott és 11 dollárba került. Nesze neked magyar bürokrácia!

Ezután gyorsan beöltöztünk motoros ruhába és elindultunk egy közös motorozásra. Norman nem akart úgy elengedni, hogy életemben nem vezettem egy métert sem Új-Zélandon (nem vagyok rá büszke, de teljesen igaz volt) és elkísért hazafelé tartó utam első szakaszán. Talán fél órát motoroztunk közösen, amikor egy parkolóban megálltunk. Tele volt a parkoló helyi boyracerekkel, tuningolt verdákkal égették a gumikat és ment a nagy zene. Egy wc-ból kijövő Jehova Tanúi házaspárt kértem meg, hogy csináljon rólunk közös fotót Normannel. A parkolóban elbúcsúztunk egymástól és folytattam hazafelé vezető utamat, de előtte felírtam a tenyerembe Norman ajánlott itinerjét: Oamaru -  Timaru – Ashburton. A GPS-t nem mertem bekapcsolni, mert nem volt hol feltölteni és nem tudtam, mikor kellhet még. Elindultam.

Az első fényképek:

Balra Norman, jobbra én, Mr O láb / Norman, on the left, me, "Mr O leg" on the right

Waitati környékén / Near Waitati

Waitati környékén 2 / Near Waitati

Shag Point, Matakaea védett terület* / Shag Point, Matakaea reservation

 *http://www.doc.govt.nz/parks-and-recreation/places-to-visit/otago/coastal-otago/shag-point-matakaea/
Ahogy az itinerem "mutatta", el is értem Oumarut,  aztán Timarut, végig az 1-es számú főúton haladtam, az óceán mellett. Nagy boldogsággal töltött el, ha megláttam a számomra ismerős település tábláját, mert töredelmesen bevallom, gőzöm sem volt, hogy hol vagyok. Csak mentem, mentem, tudtam, hogy még a koromsötét előtt (ez kb 19:00 felénk) Christchurchben, a North South Holiday Parkban kell lennem, a szállásomon. Teljesen belefeledkeztem a motorozásba, illetve mivel Timaru után eltávolodtam az óceántól, erről a szakaszról nem készítettem több képet...és a sietség is közrejátszott.

Dunedin > Oamaru > Timaru > Christchurch

Kb 17:30-ra elértem Christchurchöt, ekkor már erősen szürkület volt. Helyismeret, térkép, GPS nélkül próbáltam "vak tyúk is talál szemet" alapon, megkeresni a szállást. Tudtam, hogy valahol a repülőtér környékén van, nem messze az 1-es főúttól. Nagy igyekezetemben bekeveredtem a repülőtér emeletes parkolójába, alig tudtam kikecmeregni onnan, a lezárt sorompók miatt. Félreálltam és elővettem a GPS-t, beírtam a szállásom címét. Igen ám, de GPS tartóm nem volt, a zsebre tett GPS-ből semmit sem hallottam, semmit sem láttam. Szerencsére a találékonyság nem hagyott cserben, illetve nagyon kellett már pisilnem és ez meghozta az ihletet. Egy lezárható nejlonzacskóba tettem a kütyüt és a gyújtáskulccsal átlyukasztva a zacskót, a kormányon stabilizáltam. Ezek után már tudtam, hogy merre kell mennem. A szállást adó park bejáratát jól eldugták, először el is mentem mellette, de végül sikerült becserkésznem. Gyors adategyeztetés után elfoglaltam a hátizsákos (backpacker) bungallómat, amit 58 dollárért foglaltam korábban.    

A bungallóm:

Backpacker 1, a szállásom Christchurchben / Backpacker-1, my accomodation in Chicha

Talán valami látszik / It might be seen

Az éjszaka nem volt túlságosan kellemes, valamiért nem kaptam takarót és fáztam is, ezért teljesen feltekertem a lapradiátort, illetve a dzsekimmel takaróztam. Hamar elnyomott az álom, elfáradtam, aznap lemotoroztam 350 - 360km-t. Hálás voltam a Hondának, hogy minden probléma nélkül elhozott idáig!

Még szombaton eldöntöttem, hogy korábban kelek mint az első tervemben volt, kb 06:00 körül és igyekezni fogok elérni az 13:06-os interislandert Pictonban, a tervezett 18:30-os helyett. A 13:06-os kb. 16:30-ra, a 18:30-as 21:40-re ígérkezett Wellingtonba. Mostanában 19:00-kor már tök sötét van, ezért a korábbi jobban tetszett.

Christchurchtől Pictonig, vasárnapi etap

Reggel beszélgettem egy rövidet a mellettem lévő bungallóban megszállt kamionsofőrrel, összepakoltam, nekiindultam. Pokoli jó döntést hoztam amikor felvettem az esőruhát, mert reggel bizony még hideg volt a motoron. A zacskós GPS felficcent a kormányra, a motor azonnal beröffent, elindultam. Faltuk a kilométereket, élveztem minden percét, a közösen elért 30.000. kilométernél megálltam fotózni.

30000 kmnél, már együtt / We are together at the point of  30-thousand kilometer

Erdők, tisztások, dombok, völgyek váltották egymást, csak mentem, mentem. Aztán elképedve tapasztaltam, hogy a táj párába burkolózik, nagyon szép volt. Már a megálló helyet kerestem, hogy lefotózzam, amikor kiderült, hogy valaki begyújtotta a nedves gazt. Ez volt az én párám... Egy adag szarvasmarha mellett megálltam, vagy én tetszettem nekik vagy a motor, de egyre többen lettek.

Güze (iskolatársam volt) és a fontos kérdése jutott eszembe: a bikának vagy a tehénnek van szarva??

Matyinak szeretettel, egy zélandi vonat / For Matthew, who is a fan of the trains

Ugyanaz a táj vonat nélkül / Same view without train

A következő megállóm kb egy óra múlva történt, amikor beértem Kaikoura tartományba. Gyönyörű táj, rengeteg szűk kanyar, visszafordító, igyekeztem ívem menni és dönteni a motort, bár a vékony lécekből barkácsolt kerítés és utána a mélység óvatosságra intett. Aztán amikor a két domb között megpillantottam az óceánt, éreztem, hogy ezt le kell fotóznom.
Ez lett a vesztem. Félreálltam a lejtős úton, motorról leszálltam, oldalsztenderre tettem , elengedtem. A következő pillanatban a motor elindult a lejtőn. Utánakaptam, a kormányt elértem, sikerült lefékezni, de rám dőlt, nekem pedig nem volt erőm egy kézzel visszaállítani. Fogtam a motort, ami rám dőlt és kész, se előre, se hátra. Ha leengedem oda a tükröm, a burkolat is eltörik, az irányjelzőm kuka. Hát fogtam...
Szerencsémre egy kisbusz éppen arra jött, a fejet ráztam jelzésként, mert mindkét kezem foglalt volt. Egy házaspár volt, megálltak és ők segítettek visszaállítani a motort. Hüh, a nagy hálálkodásom közepette még a nevüket sem jegyeztem meg, de képet csináltam. Nagy köszönöm nekik!!!!! Én marha, kezdők hibája, mégis megcsináltam. Lejtőn becsukódott az oldalsztender...
 

Kaikoura körzet bejárata / Enter into Kaikoura district

Ez volt a tábla mögött / Behind the previous table

Megmentőim, nagy köszönöm nekik! / The couple, who helped me, big big thanks for them!

Emiatt a látvány miatt kerültem csávába / Basically the view for what I got into trouble

A hegyekből leértem a síkságra, mellettem ott volt az óceán, örültem mint majom a farkának. Mivel bőven időben voltam, gyakrabban engedtem magamnak pihenőt, többször megálltam gyönyörködni a tájban.

Vonat az óceán mellett / Rail next to the ocean

Hát nem csodálatos? / It is amazing, is not it?

Innen jöttem / Came from

Arra megyek tovább / Go towards

Vonatállomás / Railway station

Az ott az óceán / Ocean there

Bő egy óra múlva már Kaikouraban voltam...

Kaikoura, a Manakauval

Kaikoura város, Manakau-csúccsal / Kaikoura town with Manakau

Bálna a kaikourai-öbölben / Whale in Kaikoura bay

Kaikourai öböl / Kaikoura bay

Kaikoura a világűrből, nem én fényképeztem! Becs' szó! / From the space, it is not my shot, trust me

Újabb negyven perc elteltével, Pictontól 115 kilométerre...

Manakau-csúcs / Manakau

Kb  itt van a lenti tábla... / This is the estimated position of the table below

"Kicsi" kamion közeleg / "Small" truck approaching

Havasok Henrikek nélkül / Tops with snow

Az idő gyorsan szállt, tudtam, hogy 13:06-kor indul az interislander és még be is kell "hajóznom". Fél-háromnegyed óránként meg kellett állnom, mert éreztem a fáradás jeleit, hasogatott a hátam és a csuklóm is jelezte, hogy nem hasalós motorhoz szokott. Az otthoni motorom (Yamaha FZ6S) túrakormányos, rajta egyenes háttal ül az ember, nem a kezére nehezedik a tartás.

A  következő kép "sóbányát" mutat, ami igazából sótermelő tó. A tó neve Lake Grassmere, a Csendes-óceánból szivattyúznak át sós tengervizet a tóba, a meleg észak-nyugati szél pedig elpárologtatja a vizet, a só pedig leülepedik. Ez több lépcsőben zajlik, a végén ott marad a só, amit összezúznak, mosnak. Bár a képen nem látszik, de rózsaszínű a tó, mivel a tengervízben élő zöld alga a magas sótartalom miatt rózsaszínűvé válik. A sósságáról híres Vörös-tenger is emiatt "vörös". Kis rózsaszín garnélarákok is élnek a tóban a magas sótartalom ellenére.
Akit érdekel: http://www.teara.govt.nz/en/salt/page-3

Lake Grassmere, a sóüzem / Lake Grassmere Saltwork near Marlborough

Itt már rózsaszín a táj / Pink landscape http://www.newzealand.com/int/feature/lake-grassmere-saltworks/

A következő képen -igaz eldugva- de ott van egy sárga vontató, amivel többször elkerültük egymást. Én megelőztem, aztán megálltam fotókat csinálni, visszaelőzött, aztán megint megálltam. A végén már integettek...

Már majdnem Pictonban / Almost reached Picton

Picton előtt még meg kellett állnom, annyira hasogatott a hátam, hogy kiabálni tudtam volna. Ez van, harminchat vagyok, életem harmadánál, de már nem húsz éves. A rövid pihenő után elértem Pictont, becsekkoltam, mivel az esőruhán, amit viseltem, nem volt zseb, a számban tartottam a jegyet, amit a pultos néni erősen rosszallott, mert nem higiénikus. Mondtam neki, hogy csak oda tudom tenni, de ő meg a higiéniát hajtogatta. Beálltam a hajóra vezető sorba, kiderült, hogy teljesen máshol kellene mennem, még szerencse, hogy az autósok szóltak. A hajó belsejében szépen lespanifereztük a motort, aztán megszabadultam az esőruhától, mert majdnem megfőttem benne.
A hajón megismerkedtem egy kiwi házaspárral, ők készítették rólam a képet, aztán indiai (?) turistákkal beszéltem, a fotóim alanyai lettek. Óriási szél volt a nyílt vízen, elfújt a korláttól, ha nem kapaszkodott az ember. Sok képet csináltam, táblázatba feltöltöm őket. A szigetjáró (Kaitaki) 4:20 körül beért Wellingtonba, némi cihelődés után lehajtottam a hajóról és némi kitérő után hazaértem az albérletbe.

Hatalmas puszikat nyomtam a motorra, megköszöntem, hogy elhozott minden hiba nélkül és ígéretet tettem neki, hogy a nagyobb hibákat igyekszem orvosolni rajta. Azóta vettem takarót rá, minden este letakarom, néha kis szerelés rajta este, de csak kicsit, mert sötétben nem látni. Két napja kérdezte meg a szomszéd hölgy, aki akkor érkezett éppen, hogy adjon-e lámpát, mert kukkot sem látok. Milyen jó fej, ugye?!
A közel 1600km-es kalandom ezzel véget ért, azóta is sokat motorozok, ha tehetem, a Hondával járok dolgozni. Nem is értem, ha 1988-ban ilyen szuper motorokat tudtak gyártani, akkor a mostani műanyaghalmazok hogyan keletkeztek????

	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T
	T

English version:

Well, here again… Last Sunday I was fascinating by an ride round the seaside, with Ohiro Bay as final destination. There is no picture to share, Nikon camera denied the shutter button after 20 photos due to barely battery and switched off. I could present my impressions but without pictures it would be a degraded presentation so postpone it. Next time when I am going there with fully charged battery there is no chance coming back without photos. :)

In this case it is a good occasion to tell my back trip from Dunedin. In my previous note the last thing I told was that the seller guy had been waiting for me at the airport in Dunedin. During the way to them, Norman and I were talking, he said he was working in a chocolate factory and was not eager to eat chocolate for some time past. Why?? :)

Agriculture and stock-raising are the most important in the South island, deep green colour dominates everywhere and cows. During driving I was fancying about typical scenes from the Lord of the Rings trilogy, if I am right there were shots doing in the South island too.

Meanwhile we arrived at Norman’s house, he and his wife were living in a new built family house with pets: two dogs and a cat. They invited me a fish & chips as a fast lunch, but it was almost 1 pm and sadly rejected it. We went to the post instead and requested a change in the ownership of the motorbike, it took for five minutes or less and cost 11 NZD. To compare it with the hungarian burokracy is beyond reason and unfair.

At Norman’s we dressed up fastly and started a common ride. Norman did not want to let me go home with zero experience in left hand NZ traffic and decided to escort me for a short etap at the beginning of my return to Wellington. After a 30 mins or so ride we stopped at a parking place. The place was full with local boyracers, loud music and roaring engines. I was aware of that they could have not been the best persons to take photos from us so I asked a Jehovah's Witnesses (?) couple who were coming out of the toilet. We said goodbye with Norman there and before I left the place to continue my trip I just noticed Norman’s recommended itiner to my palm: Oamaru – Timaru – Ashburton. Even I had GPS I did not switch it on as I had no cigar lighter recharge cord and did not know whenever I would need the GPS later. I started my way from that point by alone…

I was riding straight on the high way 1, in parallel with the ocean and reached first Oumaru, later Timaru as my „palm itiner” forecasted. I was delighted to see tables with name of the towns known by me as to be honest sometimes I did not have the faintest idea where I was. My main purpose was rather easy, to ride as much as possible and reach Christchurch and my accomodation in North South Holiday Park before the dark night (sunset is at 17:00-17:30, „dark night is 19:00 nowadays).

The rush, plus that fact the high way run more inside the island, moreover my submergence into the riding were responsible for taking no more photos about that part of the road.

Around at 17:30, after sunset I reached Christchurch. First, without local experience, map or GPS, I made a try to catch my rest place with a trust in my luck and blind chance. I remembered that the Holiday Park was somewhere near the airport, not far from the high way one (that is why I preferred it). While I was eager to find my destination, accidentally got into the airport’s multilevel parking place and it was really hard to get away from there due to the closed gates. I gave up the meaningless hunting, stopped, put out of the GPS and looked for the street of my accomodation. GPS found it easily but just right after faced with a complex problem, I had no GPS clip. Within my pocket I could have not seen or heard it so had to find a reasonable alternative. The strong feeling to take a leak asap made me a talent developer, a small plastic bag with the GPS inside twinged and held by the ignition key provided a professional solution. After this I could see and follow roads on the map. It was still hard to discover the entrance of the park even the GPS support, but finally I succeeded. After a short and fast identification I occupied my previously booked backpacker bungallow.

That night was not too buzzy for me, somehow I did not get a duvet and felt cold. I switched the radiator to the maximum and used jacket as a duvet. It was easy to sleep with a deep dead-beatness, after 350-360km ride. I really appreciated the performance of the Honda, we absolved the half back way without any issue.

Still on Saturday I decided to get up at 6:00 am, earlier, than previously had planned, and to strive to catch the interislander at 01:06 pm in Picton instead of the previously planned one at 06:30 pm. The sooner -01:06 pm- would have reached Wellington at 04:30 pm, the later one – 06:30 pm- would have arrived at 09:40 pm. Nowadays at 19:00 it is dark enough outside, that is why I preferred the previous interislander.

Next morning I had a short chat with a truck driver who was sleeping in a bungallow next to mine, collapsed goods and started my way. It was a hell-good decision to take on the rainsuit as it was chilly in the morning during the ride. GPS in plastic bag jumped to the steering, bike got up for the first and started my journey. We (motor and me) were consuming the distance, enjoyed all the minutes spent together, stopped to celebrate the 30.000km and to shoot, we reach together.

Forests, fields, hills, valleys alternated eachother, but I was riding and riding. Suddenly I saw the scene disappearing into the vapour, it was really fantastic. I was about to stop to take a photo when realized the real, somebody tried to fire the wet weed and it cheated me. A short after I stopped to have a small rest next to a cow mob, they liked me or my bike and came close to me.

The next stop was, after one hour later, when entered into Kaikoura district.