A maradék pár nap Ausztráliában

A napok szaladtak egymás után, a télnek köszönhetően délután fél hatkor már sötétedett, ennek és a munka utáni fáradtságnak köszönhetően nem barangoltuk be Melbournet. Csütörtökön lehetett volna elcsípni az ingyenes (!) várost körbejáró villamost, azonban az előzetes terveket áthúzta egy elhúzódó munka, plusz a szemerkélő esőben lemondtunk róla.

Mit lehet még pár mondatban elmondani Ausztráliáról?

-         Nem találkoztam „igazi” ausztrál taxissal, volt viszont görög, török, egyiptomi, indián, olasz, indus,utóbbi turbánnal.

-         Mint Új-Zélandon, Aussiban is rengeteg náció él, amolyan hatalmas olvasztótégely, a rengeteg féle nép számtalan konyhájával.

-         Sok boltban csak készpénzzel lehet fizetni, erre érdemes rákérdezni, különben kínos szituáció lehet.

Pénteken, az utolsó napon hamarabb eljöttünk és bementünk a központba, a Federation Squarere és a központi pályaudvarra. A Federation Squarenél van egy igazi professzionális eligazító, mindenféle témában lehet ismertetőket, térképeket és emberi segítséget kérni. Nekünk is sikerült egy másik környéket bemutató térképet szerezni, amit természetesen képtelenek voltunk használni, mert véletlenül sem azt a környéket mutatta. Egy helyi világosított fel, hogy értelmetlen közös pontokat keresni a szerzett és az utcán talált nagy térkép között, mert totál mást mutatnak. Remek.

Ezek után vettünk pár szuvenírt (kenguru, koala, hűtőmágnesek) és elindultunk a repülőtérre. Azt már csak a gépen vettem észre, hogy a céges mobilom az ügyfél egyik tárgyalójában, a projektor alatt maradt (azzal növeltük a projektor magasságát)…egy hétig nem is kaptam egyetlen hívást sem! Majdnem éjfélre újból Wellingtonban voltam.

A City

Typical streetview

Motor shop

Stadion

Federation Square

Central station

Egy hét Ausztráliában II. / Five days in Australia II.

Vasárnap a wellingtoni müzliszeletekkel a hasamban tértem volna nyugovóra, amiket korábban nagy bambi szemekkel tagadtam le az élelmiszerek után érdeklődő ausztrál vámos előtt a reptéren. De nem, mert elmentünk feltérképezni a környéket.

A hotelre merőleges keresztutca tele volt ételes üzletekkel, kínai, japán, koreai étterem, olasz pizzéria, fish and chips bolt, és volt magyar étterem is! Már majdnem bementem a magyarba, hogy végre hazai ízeket érezzek, de a smucigság legyőzte a vágyat. A lángos 10 dollárért volt, azaz lett volna, ez kb 2100Ft, a gulyás leves olyan 5000Ft környéke. Estére gulyás? Túl nehéz kaja, lássuk be. Beláttam. :D

A fish and chips boltban kötöttünk ki, egy szemrevaló szöszi leányzó vette fel a rendelést. Némi problémánk akadt a fizetéssel, mert csak készpénzben lehetett, de a pénz automata megoldotta. A szöszi leányzóról kiderült, hogy kb annyira ausztrál, amennyire én, mert német volt (nincsenek szép német lányok?? hahaha) és az egyetemi tanulmányai miatt élt Melbourneben. Hazafelé szerettem volna sört venni egy kisboltban, de a pénztárnál jeleztek, hogy nem fog sikerülni, mert az alkohol árusítási liszenszük csak 21:00-ig érvényes hétvégén.

Az éjszaka kellemesen telt, az alvókám nem zavartatta magát az idegen helyen, a két óra eltolódás pedig kifejezetten jótékonyan hatott, reggel a megszokottnál két órával később kellett munkába indulni. Az argentin kolléga hajnali öttől virrasztott a szomszédban…

Hétfőn a hotelben reggeliztünk, ez volt az első és az utolsó alkalom, mert a kontinentális reggeli (két dzsem között egy harmadik, illetve vaj kenyérrel) érezhetően kevésnek bizonyult. Reggeli után fogtunk egy taxit, irányba vettük az ügyfél irodaépületét. Körülbelül öt perc taxizás után, amiben benne foglaltatott két piros lámpa, megérkeztünk, de kihalt (volt) minden, a zene sem szólt. Valaki azért kijött és közölte, hogy tök jó, hogy mi ott voltunk nyolcra, a többiek csak kilenc környékén várhatók, vagy fél tízre. Remek…azért megkönyörültek rajtunk, így bent várakozhattunk.

Időközben a kollégák is megérkeztek, szingapúri, indiai, malajziai, kínai-szingapúri, talán két „eredeti” ausztrál is befért a csapatba, de ők kimaradtak a mindenkire kiterjedő „honnan jöttél” kérdésemből. Megállapítom, hogy pokoli fontos a személyes találkozó olyan emberek között, akik együtt, de nem egy helyen, dolgoznak! A személyes látogatással beleláthattunk az ottaniak életébe, lehetőség volt közös ebédre, beszélgetésre, ők pedig láthatták, hogy nem orkok vagyunk. A hatást főleg a visszaérkezés után pozitív irányban változó kommunikációban tapasztaltam.

A közös ebédet egy elöl könyvesbolt, hátul könyvtár, oldalt pedig kávézó „mini üzletkomplexumban” fogyasztottuk el, csak bámultam, ilyen boltot korábban nem láttam. Az étel rendben volt, viszont Aussieban nem mindenhol (pl itt sem adtak) adnak vizet a tálalás előtt, míg Új-Zélandon ez általános (és jó) szolgáltatás.

Az első munkanap hamar eltelt, a hotelbe visszaérve némi pihenőt követően felkerekedtünk vacsorát keresni. Aznap az olasz (Silvio) pizzéria nyert, nagyon finom pizzát kaptam, a mérete is bőséges volt, kedves lányok szolgáltak ki, éreztem, hogy „this is just the beginning of a beautiful friendship” (ezen kívül még kétszer zártuk ott a napot, nem véletlenül)…

Az éttermekkel teli keresztutca / Cross street with couple of restaurants

A házak között felsejlik a City / The City appears amongst the houses

Reggeli rejtvény, merre van kelet? / Morning riddle, where is the East cardinal point?

A jelen "sztoridzsa" :D (V7000 storwize) / Storage from the present (V7000 storwize)

Power P740 rendszerek / Power P740 hardware(s)

A múlt egy (nagy) darabja, DS4500 / Big piece of the past, DS4500

A kedvenc, IBM TS3584 tape library / My favourite, IBM TS 3584 tape library

Van mire menteni / Just some tape cartridges to backup

Utóbbi heteim történései / My recent weeks

Egész nagy pókhálókat kellett leszednem a blogomról, hogy hozzáférjek, majdnem egy hónapja nem írtam. Foghatnám a hangulatomra, de nem lenne igaz, mondhatnám, hogy merőkanállal falom az életet, tehát nem volt időm írni, azonban ez sem fedné az igazságot. Az igazság pedig odaát van, mint tudjuk.

Kint zuhog az eső, tombol a tél, ez tipikus wellingtoni idő. Nézzük csak, próbálok visszaemlékezni, hogy mikor esett utoljára. Jaaa, tegnap! Erre még talán Szenilla is emlékezne a Némó nyomából. Apropó, múlt szombaton is esett…

Nos, akkor mesélek…

Három-négy hete volt egy bődület vihar, 130km/h órás széllel, vízszintes esővel és a déli szigeten havazással. Kegyetlen pusztítást végzett, földfalak omlottak le és fák törtek ketté, fordultak ki a helyükről. (Hihetetlen, végig volt áram!) Ez a vihar volt az, ami beborította az alkatrész motoromat a hegyoldalba. A mai napig nem értem, miért nem csúszott le a motor a meredek oldalfalon, de szerencsére nem csúszott le. Próbáltuk Petájjal kézzel visszahúzni, két erős magyar sem volt elég a feladathoz. Vettem vontatókötelet és mérnöki pontossággal megtervezett módon, előre definiált szögekkel, továbbá Brünhildával (Petájék autója) visszahúztuk az útra a motort. Szerencsére nem törött el semmi, mert nem volt mi eltörjön, minden törhetőt leszereltem már korábban. A szobám közben átalakult, most már szoba-garázs-raktár funkciókat is ellát. A főmotornak semmi baja nem lett a szélviharban, egy árnyékosabb ház falánál vészelte át az ítéletidőt.

Amikor jó idő volt és ráértem, szereltem,szereltük a főmotort, közben időnként felröhögve, főleg kínomban. Otthon garázs, rengeteg szerszám, satu, cső, csupa kincs, itt pár villás kulcs (szigorúan 14-esig), két csavarhúzó, „gazdaságos” crova készlet 13-as méretig, előre „programozott” erőhatárolóval (azaz simán eltörik), két kalapács és két pici fogó.

Az alkatrésznek vásárolt motoron sem volt tökéletes a fejidomot tartó vasváz (az egyik alkatrész, ami megsérült a főmotor cserbenhagyásos feldöntésekor, cserés), alakítani kellett rajta. De mivel??? A magyar találékony fajta, vastagabb faágakat, illetve az eredeti, de eldeformálódott másik vasvázat használtuk Petájjal. Komolyan mondom, folyt a könnyem a röhögéstől, annyira szánalmas volt. Kábé mikor elgáncsolod a szarvast, lecsavarozod a fejéről az agancsot és az agancsot forgatva, igazgatva próbálsz karosszériát javítani. És basszus, jó lett a váz, no nem tökéletes, kb 85%-os.

Vasagancs, magyar crézi-szerszám / Metal horn, Hungarian handy tool

Szoba -garázs -raktár / Bedroom - garage - store, 3 in 1

A másik küzdelem a bal tükör javítása volt. Volt egy jó műanyag váz, törött üveggel, emellett egy jó tükörlap, törött vázzal. Össze kell párosítani, ez evidens. De hogyan? Ötletbörze gyanánt netezni kezdtem, találtam „hogyan cserélj tükröt motoron” amerikai videokat. Mekkora tehetségek vannak az USA-ban, fickó odamegy a motorhoz, letekeri a régi tükröt, egy csavar, feltekeri a másikat, és kész. És videora veszi és büszkén feltölti! Kretén!!!!!!

Még jó, hogy annak idején lelkes nézője voltam a Discoveryn az Autókereskedők sorozatnak, ott rengeteg tanyatuningot megismerhettem Eddtől. Egy késsel, kettő kis csavarhúzóval, egy húsz centis fonallal és birka türelemmel kioperáltam a tükörüveget, majd pedig bepassziroztam az ép házba. Elment vele vagy másfél órám, de teljes siker. Holott a neten, a fórumban azt írták, hogy ez lehetetlen… Jelentem, nem!

Tükörszerelés magyarosan, hozzávalókkal / How to repair a mirror by a Hungarian

A szerelések után nagy hasznát vettem a kényszerűségből személyesen átvett, „veszélyes küldeménynek” nyilvánított Vanish folteltávolító képességének. Bár nagyon vigyáztam, persze koszos lett a melegítőm a szerelés közben. Nem, nem a piros.

Röviden, a Courier Post futárszolgálat megtagadta 3x1,75 liter Vanish házhoz szállítását, mert a küldő online kereskedés elmulasztott egy kiegészítő, kifejezetten a „veszélyes küldeményeknek” minősített termékekhez szükséges papír kitöltését. Itt nincs kecmec, a szabály, az szabály. Inkább egyszerűen elmentem személyesen a Courier Post elosztóba, mintsem harcolni kezdtem volna a papír pótlásáért.

Kb. két hete sikeresen megvásároltam a repjegyemet haza, sőt, már approvolt szabadságom van augusztus végétől szeptember végéig! Ha valaki olcsó repjegyet keres, annak ajánlom a www.cheaptickets.com -ot és a www.jetabroad.com -ot. De egy jó tanács, ha megvetted, ne akarj változtatni, ne akard lemondani, mert megőszülsz és mellesleg inged gatyád rámegy. Hiába, ilyen ez a popszakma… Én mégsem tőlük vettem az enyémet, hanem egy nagyon aranyos, magyar, aucklandi jegybrókertől, Kingától. Utólag is köszönöm a kitartó támogatását! Azért nem mindegy, ha valami bibi lesz, tudok kit hívni, nem csak addig vagyok jó ügyfél, amíg nem pengettem a zsét.

Most elköszönök, hamarosan (ne legyél szkeptikus) jelentkezem, beszámolok a múlt hetemről, amikor Ausztráliában voltam, pontosabban Melbourneben, Victoriaban. „Aussie” tök jó hely, sok képet csináltam, nyugi, feltolok mindent, ízelítő gyanánt pár fotó.

Valahonnan ismerős a felirat... / Curious, I might have already seen it somewhere

Itiner a repülőgépen / Route on the display at the back of a seat of an airplane

Federation Square Melbourneben / Federation Square in Melbourne

Utóirat: emberek, most vegyetek OTP részvényt, mióta eladtam, egyre emelkedik!!!!! Áááááá.


English version:

My blog has been covered by web, since have not written roughly a month. Could easy to say that I did not want to picture my cue, but this would not be true or I have been living by carpe diem style and had no time to write, it would not be true, either. The truth is out there, you know…

While I am drawing this note it is raining heavily outside, typical winter weather in Wellington. Let’s see, make an attempt to think of the last time when it was raining. Ahh, yes, it was yesterday. So close to now, I bet Senilla could not forget it too. By the way, last Saturday it was raining as well.

Ok, no worries, best time to make a note...

Three or four weeks ago we had an awesome storm with 130km/h wind, horizontal rain and heavy snowfall on the South-Island. Hundreds of people claimed for damages, cliffs have fallen down, trees have been busted and turned out of the ground. (It is unbelievable, but there was no power loss.)

This storm upset my spare bike to the ascent. I have no clue why it not rolled down the sticky cliff, but luckily it stopped on the top. We tried to pull it back to the road with Peter by hand without success. I bought a tow-rope and in association with Peter’s car (Brünhilda), insist on the perfectly designed-fully prepared (with predefined motions) plan we managed to pull the bike back to the road. I was proactive and careful, did not give a change for plastic parts to damage because I had already removed them. This proactive behaviour prevented the further damage, there was nothing to break. In the meanwhile my bedroom has been reorganized, space was split into three parts: bedroom (primary feature), garage and store. My primary bike survived the windstorm without dents, it was standing in shadow in front of a house.

Whenever it was sunshine and had free time I spent it with repairing, but sometimes had to interrupt due to strong, unlimited whinnying. At home two garages, plenty of professional handy tools, everything you desire, here some wrenches (till size 14), two or three screwdrivers, “value” socket set till size 13 and with predefined “powercontrol” (simply breaks :), two hammers and two small pliers. What a difference.

Unfortunately that chassis, on the spare bike, which holds the upper cowl has dent too (this part was damaged by the crash of my “primary bike”, must replace) and we had to correct it. With what? Hungarians are rather inventive, we (Peter and me) “recycled” thick demesnes as well as the deformed original chassis part and used them like professional tools. My eyes got full with tears by the laughing, it was so miserable-unbelievable situation. Like a geg scene, just trip the stag, wind off its horn and using the horn you try to do a car body repairing stuff. And awesome, chassis got much better, no perfect, but around 85%.

To fix the broken left mirror was another challenge. There was a good base with broken mirror glass and a broken base with good mirror glass, just I had to merge the good base with the good mirror glass. Obvious purpose, but not a finger practise. To get the know-how I was surfing on the internet to chase any video or description about the best practises. I managed to find some videos provided by incredible talents from US with “how to replace mirror” title. Guy goes to his motorbike, spins off the mirror and replaces with another one, that’s all. And proudly uploads and presents, bastaaard!!

No worries, I used to be an enthusiasm fan of Wheelers’ dealers series on Discovery channel, I watched lots of practical solutions, workarounds in the episodes done by Edd, the car mechanic. With a knife, plus two small screwdrivers and 20 cm long yarn, not forget the sheep-patience I was taking out the mirror glass from the broken base and later put it into the good base. It took for one and a half hour, but full success, nevertheless it was said on forums it is impossible to do... I declare it is possible to replace mirror glass!

After the repairings I made use of Vanish stain remover, which declared as dangerous good and that is why I had to pick it up personally (Vanish is quite expensive in the shops, so I bought 3x1.75litre from an online store. Vanish is chemical product, dangerous good, to deliver it the courier company insisted on a special form, but it had been missed to send by the online store. Courier company rejected the delivery, the fastest solution was to pick it up personally.) Though I was very wise during the repairing my training suit got dirty, but Vanish made magic.

Two weeks ago I have successfully purchased my flight ticket to home, moreover my vacation between the end of August and end of September has been approved. If you are chasing flight ticket at bargain price I recommend www.cheaptickets.com and www.jetabroad.com . They offer rather good deals, but after payment you should not change, even more cancel the ticket unless you need grey hair or waste much „bags”. This is how online flight tickt business works. My first approach was these websites but changed my mind and purchased my ticket from a Hungarian ticket broker, Kinga, who lives in Auckland. She has the same cheap prices, very flexible, very helpful and speaks Hungarian. Big thank you, Kinga, I really appreciate your support! To buy from a „real” persons, I mean from a ticket brokers, gives less risk, for potential issues far more likely to get support from them.

This is the end, it is time to say good bye for now, do not worry, I return soon and share my experience about my week in Australia, in Melbourne, Victoria district. Melbourne is cool place, shot tonnes of photos, I will share them, some ones to be a starter.