Érdekes a világ…sokan elvágyódnak otthonról,
szeretnének világot látni, én pedig éppen haza vágyódom a nagyvilágból. Ha
minden igaz, akkor augusztusban három, talán négy hétre haza tudok/tudunk
menni, már nagyon várom!
Nem szeretnék nagyon intim lenni, ezért a
magánéletemet nem teregetem ki (túlságosan), annyit azonban elárulhatok, hogy
annak idején két választásom volt a szakmai karrieremet illetően, Budapest vagy
külföld.
Fényesebb karrier, a magyar szilíciumvölgy, több
pénz, ez volt Budapest. Ismeretlen lehetőségek, nagy távolság, igazi nemzetközi
környezet, ez volt külföld.
Budapestet sohasem szerettem. Én igazi vidéki srác
vagyok, a családi házas, kutyás kivitel, akit nem dob fel, ha minden este más
kávézóban nyomulhat a barátokkal. De nem is olyan, akinek micisapkája van,
tehénszagú és gumicsizma az ünnepi lábbelije.
Budapesten egy kis bérelt kockában, hívhatjuk
albérletnek is, éltem volna, és mint ottani életem alfája és omegája, onnan
indultam és oda érkeztem volna a mindennapi robotból. Ezt messziről el akartam
kerülni, ezért választottam külföldet.
Itt jön a csattanó, ezt az elkerülni akart állapotot érzem most, itt,
Wellingtonban! Rossz érzés, no!
A lakótársaimmal beszélgettem az érzéseimről és
arra jutottunk, hogy nekem kell megoldanom, nekem kell kirángatnom magam ebből
a helyzetből. Ahogy korábban írtam, motorkerékpárt fogok venni, már mindent
elintéztem (repjegyek, szállás, jegy az interislanderre, itiner, stb), és ha
lesz kitartásom, akkor önkénteskedni fogok majd a wellingtoni állatmenhelyen.
A magányt sínylem meg legjobban, párral jóval
könnyebb lenne, de ez nekem nem adatott meg. Ismerkedhetnék itt, csak mi
értelme van, ha tudom, hogy pár év múlva szeretnék hazaköltözni? Talán
Magyarországról kellene „importálnom” az én Dunduskámat? (Igazából szerelem ~
szeretem) Ez legalább annyira problémás, hiszen jelenleg itt élek! Vagy
bonyolult az élet, vagy én teszem bonyolulttá, vagy mindkettő…
Miről meséljek? Például arról, hogy Új-Zélandon
elsöprő többséggel törvénybe iktatták a melegházasságot. Amikor Szüleim
kérdezték a legutóbbi skype alkalmával, hogy mi fontos történt, előjöttem ezzel
a törvénnyel. Anyukám visszakérdezett, „de ugye ez minket nem érint, fiam”?!
Nem, én még mindig a lányokat szeretem, Anyu!- nyugtattam meg -
Továbbá olvastam, hogy a londoni Magyar Konzulátus finoman értesíti az Egyesült Királyságba indulni szándékozókat, hogy brahiból már ne induljanak el, mert sokkal kevesebb munka várja őket kint és hamar elfogy a pénz. Előfordulhat, hogy úgy járnak, mint az a magyar srác, akinek elfogyott a pénze, kénytelen volt parkban aludni, ott pedig az angol(?) mókusok púposra sz*rták a hálózsákját. :D
Továbbá olvastam, hogy a londoni Magyar Konzulátus finoman értesíti az Egyesült Királyságba indulni szándékozókat, hogy brahiból már ne induljanak el, mert sokkal kevesebb munka várja őket kint és hamar elfogy a pénz. Előfordulhat, hogy úgy járnak, mint az a magyar srác, akinek elfogyott a pénze, kénytelen volt parkban aludni, ott pedig az angol(?) mókusok púposra sz*rták a hálózsákját. :D
Itt bőven van munkalehetőség, a „holiday visa”
pedig kiváló alkalom, hogy kapj esélyt bizonyítani, ha sikerül maradandót
alkotnod (pozitív értelemben), akkor nagy eséllyel tárt karokkal várnak vissza,
de már munkavízummal! Az új-zélandi Tiszteletbeli Konzulasszonnyal
beszélgettem, ő mondta, hogy nagyon engedékeny a magyaroknak adott „holiday
visa”…
Vissza-visszaolvasom, amit írtam, javítom az
elgépeléseket és feltűnt, hogy a hangulatomat kifejezően felkiáltójeleket
használok. Tegnap előtt finoman szólt az argentin kollégám, hogy bánjak
óvatosan a felkiáltójelekkel az angolban, mert „erőszakos”, nyomatékosító,
utasító jelentése van, mások könnyen zokon vehetik. A „légy szíves csináld meg
ezt a feladatot” után magyarban felkiáltójel van, mert felszólító mód. Az
angolban viszont csak sima pont, ha nagyon erősen kérem, akkor lehet
felkiáltójel. Igaz, az ausztrál kollégáim még a „nagyon hálás lennék, ha” (I
would really appreciate…) mondatnál is csak pontot használnak.
Holnap ANZAC day lesz, a háborús hősök napja, itt
szabadnap. Ezen a napon Ausztráliában és Új-Zélandon a háborús konfliktusokban
elesett katonákra emlékeznek.
http://en.wikipedia.org/wiki/Anzac_Day
Egy szerencsétlen, mégis szerencsés kis rókalánnyal búcsúzom, az anyukáját elütötték, de őt megtalálták az árokban, már jó kezekben van. Nevet keresnek neki, május 20-ig tart a pályázat. Nekem már van ötletem! ;)
http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231
Egy szerencsétlen, mégis szerencsés kis rókalánnyal búcsúzom, az anyukáját elütötték, de őt megtalálták az árokban, már jó kezekben van. Nevet keresnek neki, május 20-ig tart a pályázat. Nekem már van ötletem! ;)
http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231
I | ||
I |
|
A képek eredeti forrása: http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231
English version:
What a pity…while multiples
wish to leave from home, wish to travel in the world, I would rather be at
home, return from the world. If everything happens as planned I will be able to
go home for three or four weeks in August. I am really looking forward it!
I try to avoid being too
intimate, that is why I do not cascade my private life deeply, but I can tell, that time (in the past) I had two potential directions in my career: work in
Budapest (capital city of Hungary) or work in abroad.
More successful career, work
in the Hungarian „Silicon-valley”, more money, this was the offer by Budapest;
unknown possibilities, long distance, real multicultural environment, this was
the abroad offer.
I have never liked Budapest. I
am a real country-man dreaming about family house and dogs, who does not keen on
drinking coffee in different coffee shops in the evenings with friends.
Moreover I am not that person who has „mici” cap, „cow-de-toilette” and wears
wellingtons as shoes for special occasion, either.
A small cubic, called rental,
in Budapest where I would have been living and as an alpha and omega of that
life of mine, I would have gone for work from there and would have arrived at
there back from work day by day. This was what I really wanted to avoid and the
reason why I chose the work abroad.
Although I wanted it to avoid,
this is what I feel of my life is here, in Wellington. Really bad feeling
definitely…
I was talking with my
flatmates about my senses and agreed with them in that, the person who had to
solve this spiritual problem and pull me out of this situation was me. As I had
already written I am about to buy a motorbike, I have already organized
everything (flight tickets, accomodation, ferry ticket, road map, etc) and with
strength of will I do voluntary in animal saving home in Wellington.
I suffer from the solitude
mostly, with pair it would be much easier, but I did not get a chance to do it
with pair. I could make approaches here and make relationships, but does it
make sense if I know I would go back to Hungary in a few years? Probably I
should „import” my Natalie from Hungary (Natalie from Love actually 2003 ~ I
like that movie), should not I? This would be as problematical as the previous
is because at the moment I live in NZ.
Life is complicated or I make
life more complex or both of them…
What shall I tell anything
more? For example, politicians
voted to legalise same-sex marriage
in NZ. When my parents asked me, in our last skype, about important things in
the week I declared this law. My mother asked back: “by the way, this law
definitely has no effect for us, my son, has it?” No, obviously has not, Mum! I
have still preferred girls and only girls! – set her at ease...
I have read a news about a
Hungarian Council in London, they politely recommend Hungarian citizens, who
plan to live and work in the UK, not to start traveling without a strong
persuasion, because there are much less job offers in the UK and money to
survive the unemployment period, be consumed very fast. Potentially they could
get into the same situation where that Hungarian boy was who had to spend the
night in a public park due to lack of money and during the night squirrels
(British squirrels?) „pooped heapedly” his sleeping-suit. :D
Here, in NZ, there are bunch
of job offers and „holiday visa” is an excellent opportunity to get a chance to
justify that you are the best applicant for that job. With making a deep positive
impression on the employer (plus get + feedback), they are waiting for you back
with opened arms but already with work visa. I was talking with the Consol-General
of Hungary in New Zealand (Klara Szentirmay ~ she is very kind, helpful woman),
she said „holiday visa” contract for the Hungarian citizens was rather loose...
While I am writing this note sometimes I re-read
it, correct typos and during this I recognized I very often used exclamation
marks to picture my cue and sensations. On the day before yesterday my
Argentinian colleague advised me to be wise with exclamation marks in the English
language, because in there it has special meaning like “force”, “push”, “order”
and can hurt somebody easily. If I say “Please do this task” in Hungarian, it
comes with exclamation mark automatically without any force. In English I should
(highly recommended) use single “dot” ( “.”) with that sentence, exclamation
is needed in only cases when I want to really force something. By the way, my
Australian colleagues use simple dot only with “I would really appreciate”
sentence as well.
Tomorrow is ANZAC day, the memorial day of the heroes
and the soldiers in the wars. ANZAC is public holiday here. This day
survivors commemorate soldiers died in conflicts of Australia and New Zealand.
I am about to say bye for now
with an orphaned but lucky fox puppy, her mother was run over and puppy was
crying in the pit where her mother left. Animal savers found her and now she is
in good and careful hands. The Animal Care Park (Budakeszi Vadaspark) is
looking for a name for her, they opened a tender till 20 May to find the best
version. I have already had an idea. ;)
Web
site of the Animal Park: http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_231