Itt van Robi, itt van újra (és szép mint mindig....) az angliai kezdetek

Szervusz kedves látogató!

Március 15-e van, jeles nap, valaki szülinapot ünnepel (gratulálok neki!), valaki forradalomra és szabadságharcra emlékezik, valaki pedig blogot ír. :)

Robi kalandjai folytatódnak, igaz nem az egzotikus Új-Zélandon, hanem az Egyesült Királyságban, Portsmouthban.

Ahogy korábban írtam Új-Zéland csodálatos, azonban túl nagy árat jelentett az évenkénti maximum egyszeri hazamenetel és a pokoli távolság. Anglia csak két és fél óra repülővel. Illetve 1800-1900km autóval. Én ez utóbbit választottam :), de erről később.

Röviden, pár mondatban mesélek az angol kaland előzményeiről. Zélandról hazamentem és otthon megint várt a döntés, hogyan tovább. Vissza a volt céghez (ha visszavennének) vagy felmenni Budapestre (sok ember álma) vagy külföld. Megint a külföld nyert, releváns német nyelvtudás nélkül az Egyesült Királyság. Két állásra („Unix admin pozíció”) jelentkeztem, az egyikkel kapcsolatban megkeresett egy rendkívül türelmes, segítőkész és tüneményes fejvadász angol hölgy és két interjú után (egy skypeos szakmai+angol otthonról és egy személyes szakmai+angol Portsmouthban) kaptam ajánlatot, amit elfogadtam.

Nem hiszem, hogy különleges lennék ( a fenéket nem hiszem, de hogy írjam ezt le??:), bárki elérheti ugyanezt a „sikert”, csak tennie kell érte. Sült galambok nem repkednek...

Minden kezdet nehéz, még Angliában is. Volt kint munkám, de azon kívül semmi, se ismerős, se szállás-hotel, se Beethoven, se rock’n roll.

Elkezdtem szervezni, amit nagyon szeretek (lehet, hogy szakmát fogok váltani?). A szállást lefoglaltam előre, sikerült egy „érdekes” (és olcsó, ez volt a leglényegesebb szempont) hotelt lefoglalnom 8 napra, illetve a skype segítségével angol lakásbérlet közvetítő cégekkel telefonáltam, bérelhető lakás érdekében. Ez még mindig nem jött össze, de dolgozom rajta.

Eldöntöttem, hogy autóval megyek ki, mert így sokkal mobilisabb vagyok és egyszerre több cuccot tudok kivinni. Ebben csodálatosan megbízható Suzuki Swift 1.0 GLX-em lett szuper partnerem. A három napos, 1900km-es megtett út alatt semmi, azaz zéró, nulla, nyista, nuku...kifogytam.. probléma sem volt, csak tankoltunk és folytattuk az utat.

Köszönetnyilvánítások következnek: köszönöm Trudienak, az angol fejvadász Hölgynek, köszönöm a Családomnak, köszönöm a kicsi Autómnak, Mindenkinek, aki drukkolt, a szerencsének, hogy életem második legnagyobb kalandja elindult és halad!!!!

Az út viszontagságait a következő bejegyzésben fogom taglalni.

Addig is csíííííírz (cheers:)!