Zélandi Záró (S)Zösszenet / Final post about New Zealand

A fényképeket pakoltam a gépemen, rendszereztem, archiváltam, amikor találtam még pár, a hazaúton készült fotót. Hogy meglegyen a számomra kedves keretes szerkezet a blogon, feltöltöm ezt a pár képet és lezárom a zélandi kalandbeszámolót. Nem mondom tutira, de  amennyiben lesz erőm, akkor az elmaradt angol fordításokat pótolom. A blog sorsáról még nem döntöttem. Most SÜNetelni fog egy darabig, ha sikerül külföldön munkát találnom, akkor egy erős kanyarral és módosított címmel folytatom, folytatnám.

A jövőmet illetően minden bizonytalan... (magyarul vettem lottót) A zélandi kaland meghozta a kedvem a világhoz, szívesen utaznék külföldre. Azonban – ahogy már korábban eldöntöttem – Magyarországon szeretnék végleg letelepedni, tehát a külföldi kaland(ok) átmenetiek lennének. 

Radnóti Miklóstól a ’Nem tudhatom’ jutott azonnal eszembe, elementári költő, tőle idézek:

Radnóti Miklós: Nem tudhatom (részlet)

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.   <<<  Itt indul a lényeg !!

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

...

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ...”

Most pedig jöjjenek a képek a hazaútról! :)  Viszlát Új-Zéland!