Mindenhol jó, de legjobb otthon / Being everywhere is good, but being at home is the best

Mindenhol jó, de legjobb itthon, pláne a böszme hosszú repülőút után! Több, mint tizennyolcezer kilométer, több, mint huszonhat óra repülés (ez a tiszta repülési idő, a várakozási időket nem tartalmazza), több mint testőr (ez minek ide??), négy ország öt repülőtere.

De végre otthon, édes otthon! Naggggyon jó itthon lenni, a Családommal, az ebjeimmel és a hosszú éveken át lakóhelyként szolgáló környezetben. “Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.”

Apu és a keresztleányom már vártak Budapesten, én pedig közben igyekeztem visszaszerezni a légitársaságtól a bőröndömet. Nem tudom, viszont képzelem, mi történik szegény cucchordóval, mert egyre több sérülés éktelenkedik rajta. Budapesten a rakodóból kiszűrődő zajok érzékeltették a színfalak mögötti kemény küzdelmet. Szerintem nem nyerő, amikor huszonkilós táskákkal vizsgálják egyesek a szabadesést. Egy utas éppen reklamációt indított, mert ripityára törték a Samsonite táskáját.

Jelentem, a majdnem nyolc kiló csokoládé épségben megérkezett Magyarországra! Mindössze két helyen kapcsoltak le a vámosok miatta, Sanghajban és Zürichben. A sanghaji vámos valahogy nehezebben fogta fel, hogy csokoládét szúrt ki és azért lát tizenkettő szeletet az átvilágított dobozban, mert az pontosan egyezik a dobozban lévő tizenkettő tábla csokival. Én igyekeztem angolul elmagyarázni, végül egy nála gyorsabb felfogású kínai vámos lány segítségével sikerült abszolválni az átjutást.

A svájci vámon a vámos néni először szimpatikus volt (kérdezte, hogy tudok-e németül, erre sajnos nemleges volt a válaszom), utána pillanatok alatt nagyot esett az ázsiója (azt kérdezte, hogy olasz vagyok-e, ez már majdnem sértés), aztán mégis jót beszélgettünk. A csokiügy szinte azonnal megoldódott.

“Sok” tapasztalatra tettem szert az utazásaim alatt:

Első tapasztalat: Örülj annak, ha nem átlagos kinézetű kínai vagy ázsiai férfi ül melletted. Talán a környezettudatosságuk miatt van, ezt tippelem, :) de sokan nem használnak zsebkendőt, inkább a “mindig visszaszívjuk” módszert alkalmazzák. Jajj, de jó, jajj, de finom, a többit mindenki elképzeli. Továbbá az sem világos, hogy miért kell böfögni, úgy tüsszenteni, hogy a pilóta is meghallja, miért kell átfurakodni nyilvánvalóan túl szűk helyen. Nem állítom, hogy minden kínai, ázsiai férfira igazak a fenti állítások, de bizony láttam (és hallottam) pár példát. Az, hogy a köhögésük “bele a vakvilágba” koncepciójú, az már hab a tortán.

Második tapasztalat: Érdemes a tőlem tíz centiméterre, a másik székben ülő utazótárssal beszélgetni (pláne, ha nem a feljebb említett közegből származik). Aucklandből Sanghaj felé egy kínai lánnyal beszélgettem (java programozást tanul egy aucklandi egyetemen és látogatóba ment Sanghajba), míg Sanghajból Zürich felé repülvén egy szlovén, elektromos gépjármű berendezéseket és elektromotorokat gyártó cég termékmenedzserével folytattam diskurzust az “advantages, disadvantages of the pure electric and a hybrid technology” témáról. Érintettük a szigorodó EU-s CO2 kibocsátást, az akkumulátorok gyártási technológiáját, a szénkefés és nem szénkefés motorokat, a kínai ipari kémkedést, megosztottam vele a zseniális városi közlekedési álmomat és még arra is jutott idő, hogy bogarat (forficula auricularia) ültessek a fülébe a “máskor vihetnéd a családodat is az üzleti útra” ötlettel.

Harmadik tapasztalat: Érdemes, sőt, erősen ajánlott jegybrókeren keresztül vásárolni a repülőjegyet, mert olcsón, jó feltételekkel, normális legitársaságok általi utazást kap az ember. Köszönöm Kinga! Nagyon nem mindegy, hogy Sanghajban a tranzitidőd alatt meg kell találnod a poggyászodat, felvenni és utána újból leadni a következő légitársaságnál VAGY minden megy automatikusan a légitársaságok által. Az utóbbit csak néhány nagyobb társaság csinálja, például a Swiss Air, én velük repültem.

Negyedik tapasztalat: Nem mind arany, amiről azt állítják. Az utazás egy része alatt “mamipornót” olvastam, a Szürke ötven árnyalatát (ha van valakinek véleménye a műről, akkor szívesen meghallgatnám), és rájöttem, hogy noha bestseller volt, meg agyonreklámozták, nekem elég gyengének hat. Azt viszont eddig is tudtam, hogy a nők elképesztően sokat megtesznek és eltűrnek, ha szerelmesek.  

Ötödik tapasztalat: Ne fújd túl erősen az orrodat a repülőn, mert könnyebben elpattanhat egy ér és bizony sokkal nehezebben áll el a vérzés a megváltozott légnyomási viszonyok miatt. Szerencsémre az én vérem csak szivárgott, nem eredt el.

Hatodik tapasztalat: Mindennek van előnye és hátránya. Ha ablakhoz kéred a jegyet, akkor sok szépséget láthatsz kintről, tudsz fényképezni. Továbbá a falhoz tudod támasztani a fejed alvás közben, nem kell ugrálni, amikor társaid wc-re, újságért, stb mennének. De! Csak a gép belseje felé tudsz terjeszkedni, este kissé hidegebb van az ablaknál és másokat kell nyaggatnod, ha ki szeretnél szabadulni. Mindenki döntse el.

Hetedik tapasztalat: Vesd le a cipődet, ha teheted. Mozogj, mert tizenkét óra repülés nem tréfadolog, a mélyvénás trombózis kockázata nagy, főleg az “economy” osztályon.

Nyolcadik tapasztalat: Mivel a repülő wc-je beszorulós méretű és erősen limitált mennyiségű, ezért jól gondold meg, hogy mit eszel meg, mit hagysz inkább ki. Ha valakinek nem erős a gyomra, akkor célszerű az “egzotikus” ételeket elkerülnie.

A mai nap (szeptember 1.) gyorsan eltelt, gasztronómiai túrán vettem részt (bementünk Anyuval egy szuper pékségbe), meglátogattuk a nagymamát, délután szívem német juhász királylányának levágtam a körmeit, utána elmentünk sétálni a két ebbel, némi szerelés is történt, napközben pedig sok beszélgetés. És vezettem végre. Utoljára január végén volt részem benne, kint, Új-Zélandon “csak” motorom van. Fincsi a vezetés, mindig is szerettem. Ja igen, a kinti télhez itt biza kuka melegem van.



Auckland repülőtere:

A Zélandon belüli repülőjáratok külön terminálba érkeznek (“domestic”) és ha valaki továbbrepülése során elhagyja az országot, akkor a nemzetközi (“international”) terminálba kell átmennie. A két épület közötti távolságot gyalog, a két épület között felfestett zöld csíkot követve (ez a rövidebb mód, kb 10 perc séta), vagy a negyedóránként induló, kerülőutakon járó busszal (ez 15 perc) lehet megtenni.

Útban Sanghaj felé (vajon merre van kelet? :)

Sanghaj és a sanghaji repülőtér:

Talán Orbán Viktor járt korábban Sanghajban és bevezettette a közmunka programját, mert annyi porolóval, ronggyal, seprűvel járkáló és dolgozó embert nem láttam máshol mint itt. Katonából, biztonsági emberből még több volt. Hiper szupernek képzeltem a repteret, mindenféle kütyüvel, de inkább sivár volt. Titkon azzal kacérkodtam, hogy adómentesen vásárolok valami kínai koppintott telefont, aztán pofára estem, mert egy darab sem volt. 

Zürichi repülőtér és Svájc:

A zürichi repülőtér semmi extrát nem mutatott a rengeteg kínai turistán túl. A vámos kalandot feljebb leírtam, ezen kívül érdemleges nem történt. Mégis örültem, hogy ott lehetek. Miért? Mert ez már csak másfél órára volt a végállomástól, Budapesttől.

Budapest és Ferihegy (direkt nem Liszt Ferenc Repülőtér):

HAZAÉRTEM!!!!

English version:

Being everywhere is good, but being at home is the best, especially after an awkwardly long flight! More than eighteen thousand kilometres, more than twenty-six hour flight (this is pure flight time, the waiting time excluded), more than a bodyguard ( hey, what is this?), five airports of four countries.

But finally home sweet home! Very good to be at home, with my family, with my dogs and in the environment where I had been living for many years.

My Dad and goddaughter were waiting for me in Budapest at the airport, while I tried to get my suitcase back from the airline. I do not know, but could imagine what happens to my poor luggage, because more and more damage, dents appear on it. At Budapest Airport just the noise filtering out the skid station (where the luggage conveyor starts from) pictured what might have happened behind the wall. I am not happy about that porters with twenty-pound bags simulate the free fall. One passenger was brought complaints because of his damaged Samsonite bag.

I declare nearly eight kilogram of chocolate arrived safely in Hungary! It was reported at only two places at the customs, in Shanghai and in Zurich. The Shanghai customs officer realized harder that it was chocolate what he discovered and those twelve slices in a box were exactly twelve tables in the box of chocolate. I tried to explain in English, but finally a Chinese customs girl who was quicker in the uptake helped to clarify and (ab)solve the transit.

At the Swiss customs the customs lady was sympathetic for the first (she asked if I spoke German, I replied unfortunately no), then rapidly went to the dark side (she asked me if I was Italian), but finally we had a good conversation. The chocolate case was almost resolved immediately.

During my traveling I got some personal experiences:

First experience: Be happy if not a Chinese or Asian average man is sitting next to you. Perhaps because they are environmentally conscious, I guess, :) but many people do not use handkerchiefs instead of “swallow back continuosly” method. Oh, it’s good, oh, it’s tasty , and the rest you can image. It is not clear why they need to burp, sneeze so loud that the pilot can hear why they want to squeeze in an obviously too narrow place. I am not saying that all Chinese, Asian males behave like this, but seen (and heard) a few examples. Cough into the “blind world” concept, that's icing on the cake.

Second experience: If you like talking and meet new persons, then take the advantage of talking with your passenger pair. During the flight from Auckland to Shanghai I was talking with a Chinese girl (she studies Java programming at the University in Auckland and flew to visit her relatives in Shanghai). Between Shanghai and Zurich flying I had a discusson with a Slovenian motor appliances and electric motors manufacturer's product manager about “advantages, disadvantages of the pure electric and the hybrid technology” topic. We approached the more and more strict CO2 emissions presented by EU, battery production technologies, the brush and the carbon-brush-less electric motors, the potential industrial espionage. I shared with him the genius of urban traffic dream of mine, and still had time to put a bug (Forficula auricularia) into his ears of “you should bring your family to your business trips” idea.

Third experience: It is highly recommended to buy the ticket through ticket brokers because they could chase a cheap, valued ticket of a known airline brand. Thank you Kinga! It does not matter whether you have to find your luggage in Shanghai, pick up and then check in again in the transit time OR all go automatically by the airlines. Only the larger companies do it automatically, such as Swiss Air, I was flying with them.

Fourth experience: not all gold what they claim. During a flight I was reading the “mommy porn” Fifty shades of grey (if someone has opinion about the novel, welcome to share) , and I realized that although it was a bestseller I felt it boring. To be honest I has not finished it yet. However, I already knew that women in love do and tolerate amazing things.

Five experience: Do not blow your nose too hard on the plane, because you can get hemorrhage easily and much harder to stanch it due to higher air pressure and changed circumstances. Luckily my blood just leaked.

Six experience: Everything has strong points and disadvantage. If you book the ticket to the window you will see a lot of beauty from outside, you can take pictures easily. In addition, you can rest your head against the wall while you are sleeping, do not need to give way to other passengers to let them out for a toilet. But on the other hand you can stretch inside of the machine only, in the evenings it is colder at the window, and you need to bother others if you want to stand up or move out. Everyone decides.

Seventh Experience: Take off your shoes if you can . Get move, because twelve hour flight is a nightmare, the risk of deep vein thrombosis is high, especially in the “economy” class.

Eighth experience: As the toilets are small sized and very limited quantities, so think twice about what you eat, what would rather miss. If someone does not have strong stomach, you should avoid the “exotic” foods .

Today (September 1) passed quickly, I attended at a culinary tour ( we went with Mom to a great bakery), visited my grandmother in the afternoon, cut nails of my sweetheart german shepherd, and then went for a walk with the two dogs, some assembly was doing during the day and lots of conversations.

Auckland Airport:

The domestic flights arrive in a “domestic terminal”, and if you continue your flight with leaving the country, you have to go to the “international terminal”. Distance between the two buildings is 10 minutes walk following the painted green stripe between the two buildings or wait for the bus ( it's 15 minutes transfer).

Shanghai and the Shanghai airport:

Maybe Viktor Orban had been to Shanghai previously and propagated his “public works program” because I have not seen so many tidy people with dusting stick, cloth, brush anywhere else than here. Soldiers, security people were even more. I expected Shanghai Airport as a hyper-modern airport, with bunch of kinds of gadgets, but it was rather bleak. In my secret fancy I reckoned to buy some Chinese clone mobile, but was disappointed as there was no any.