Vasárnap a wellingtoni müzliszeletekkel a hasamban
tértem volna nyugovóra, amiket korábban nagy bambi szemekkel tagadtam le az
élelmiszerek után érdeklődő ausztrál vámos előtt a reptéren. De nem, mert elmentünk
feltérképezni a környéket.
A hotelre merőleges keresztutca tele volt ételes
üzletekkel, kínai, japán, koreai étterem, olasz pizzéria, fish and chips bolt,
és volt magyar étterem is! Már majdnem bementem a magyarba, hogy végre hazai
ízeket érezzek, de a smucigság legyőzte a vágyat. A lángos 10 dollárért volt,
azaz lett volna, ez kb 2100Ft, a gulyás leves olyan 5000Ft környéke. Estére
gulyás? Túl nehéz kaja, lássuk be. Beláttam. :D
A fish and chips boltban kötöttünk ki, egy
szemrevaló szöszi leányzó vette fel a rendelést. Némi problémánk akadt a
fizetéssel, mert csak készpénzben lehetett, de a pénz automata megoldotta. A
szöszi leányzóról kiderült, hogy kb annyira ausztrál, amennyire én, mert német
volt (nincsenek szép német lányok?? hahaha) és az egyetemi tanulmányai miatt
élt Melbourneben. Hazafelé szerettem volna sört venni egy kisboltban, de a
pénztárnál jeleztek, hogy nem fog sikerülni, mert az alkohol árusítási
liszenszük csak 21:00-ig érvényes hétvégén.
Az éjszaka kellemesen telt, az alvókám nem
zavartatta magát az idegen helyen, a két óra eltolódás pedig kifejezetten jótékonyan
hatott, reggel a megszokottnál két órával később kellett munkába indulni. Az
argentin kolléga hajnali öttől virrasztott a szomszédban…
Hétfőn a
hotelben reggeliztünk, ez volt az első és az utolsó alkalom, mert a
kontinentális reggeli (két dzsem között egy harmadik, illetve vaj kenyérrel)
érezhetően kevésnek bizonyult. Reggeli után fogtunk egy taxit, irányba vettük
az ügyfél irodaépületét. Körülbelül öt perc taxizás után, amiben benne foglaltatott két
piros lámpa, megérkeztünk, de kihalt (volt) minden, a zene sem szólt. Valaki
azért kijött és közölte, hogy tök jó, hogy mi ott voltunk nyolcra, a többiek csak
kilenc környékén várhatók, vagy fél tízre. Remek…azért megkönyörültek rajtunk,
így bent várakozhattunk.
Időközben a kollégák is megérkeztek, szingapúri,
indiai, malajziai, kínai-szingapúri, talán két „eredeti” ausztrál is befért a
csapatba, de ők kimaradtak a mindenkire kiterjedő „honnan jöttél” kérdésemből.
Megállapítom, hogy pokoli fontos a személyes találkozó olyan emberek között,
akik együtt, de nem egy helyen, dolgoznak! A személyes látogatással beleláthattunk
az ottaniak életébe, lehetőség volt közös ebédre, beszélgetésre, ők pedig láthatták,
hogy nem orkok vagyunk. A hatást főleg a visszaérkezés után pozitív irányban
változó kommunikációban tapasztaltam.
A közös ebédet egy elöl könyvesbolt, hátul
könyvtár, oldalt pedig kávézó „mini üzletkomplexumban” fogyasztottuk el, csak bámultam,
ilyen boltot korábban nem láttam. Az étel rendben volt, viszont Aussieban nem
mindenhol (pl itt sem adtak) adnak vizet a tálalás előtt, míg Új-Zélandon ez
általános (és jó) szolgáltatás.
Az első munkanap hamar eltelt, a hotelbe
visszaérve némi pihenőt követően felkerekedtünk vacsorát keresni. Aznap az
olasz (Silvio) pizzéria nyert, nagyon finom pizzát kaptam, a mérete is bőséges
volt, kedves lányok szolgáltak ki, éreztem, hogy „this is just the beginning of
a beautiful friendship” (ezen kívül még kétszer zártuk ott a napot, nem
véletlenül)…
 |
| Az éttermekkel teli keresztutca / Cross street with couple of restaurants |
 |
| A házak között felsejlik a City / The City appears amongst the houses |
 |
| Reggeli rejtvény, merre van kelet? / Morning riddle, where is the East cardinal point? |
 |
| A jelen "sztoridzsa" :D (V7000 storwize) / Storage from the present (V7000 storwize) |
 |
| Power P740 rendszerek / Power P740 hardware(s) |
 |
| A múlt egy (nagy) darabja, DS4500 / Big piece of the past, DS4500 |
 |
| A kedvenc, IBM TS3584 tape library / My favourite, IBM TS 3584 tape library |
 |
| Van mire menteni / Just some tape cartridges to backup |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése