Ide nekem Új-Zélandot és Angliai kalandjaim / Let me have New Zealand & Adventures in the UK: Motoros kalandom első rész: repülés Dunedinbe / First part of my motobike journey: fly down to Dunedin

2013. május 02. este

Most végeztem a mosással, ingek, pulóver, fehérneműk (véletlenül sem bugyi, mert azt a lányok hordják ~ már amelyik), zoknik kezdenek száradni. Mindet előmostam, az ingek nyakát különösen, ahogy anyukám mondta. :) Jó fiú vagyok!

Amíg az első bekezdés teljesen másról szólt, a második már kapcsolódik a motorhoz. Tegnap előtt, mivel nagyon esőre állt az idő, ami mostanában itt eléggé megszokott, mert tél van, gondos gazdaként letakartam a motoromat a munkahelyemről hazamentett nejlonnal. A plexire és az ülésre széles csomagolós celluxszal rögzítettem.

Másnap reggel még tartotta magát a ragasztó, sőt, még délután is, amikor leszedésnél jött a feketeleves. A ragasztó ragasztó része ott maradt a motoron. Mivel szedjem le? 96%-os alkohol vagy sebbenzin vagy gyenge hígító, otthon gyerekjáték lenne, de itt egyik sincs, sőt a beszerzésük akadályokba ütközik. Errefelé más szabályok vannak, pl tömény szeszt (értsd erősebb a sörnél) a szupermarketek nem árulhatnak, csak spéci boltok, mert engedélyköteles.

Szóval este lementem az utcára (ott áll a motor, sajnos nincs garázsa a bérelt háznak) és elsőként egy bikább ablaktisztítóval próbálkoztam a ragacs ellen. Sikertelenül. Második próbálkozás a WD-40 volt és tessék kapaszkodni, a plexiről némi munka árán leszedte, de az ülésről nem. A WD-40 feltalálójának kis kémiai Nobel-díjat adnék! A harmadik jelentkező Klári 45%-os tequilája volt, odaadta a teljes üveget, tök rendes lány, nem? A sötétben suvickoltam az ülést, az üveg tequila a motor mellett, amikor megállt a rendőrkocsi mellettem, hogy megnézze, mit is csinálok. Nem kötözködött a közeg, csak kérdezett, aztán ment tovább. Mondanom sem kell, a tequila sem vált be, végül kb. 20 centire a problémától megleltem a megoldást, ami végig ott volt előttem. Benzintank, benne benzin. Ezzel sikerült az ülést is letisztítanom. Azóta van motortakaróm, idáig hallom, ahogy a szél lobogtatja. Tehát még megvan!

Aki nem olvassa az írásaimat, az nem tudja, hogy milyen motort takargattam, takargatok. Ez egy Honda CBR750-es japán belpiacos csoda, 1988-ból, amit az új-zélandi vaterán (trademe.co.nz) nyertem kb április elején, nagy küzdelemben. Már akkor tudtam, hogy a megnyerés lesz a legegyszerűbb, mert a motorkerékpár a lakóhelyemtől majdnem 800km-re, a déli-szigeten Dunedinben volt.

A motorom / My bike

Felirat hozzáadása

Nem akarok sokat ismételni, lényeg a lényeg, az eladóval megállapodtam, hogy április 27-28. hétvégéjén lerepülök a motorért és azzal jövök vissza. Mindent, amit lehetett elintéztem, vettem repjegyeket, két részletben, Jetstar vitt Wellingtontól Christchurchig ($50) (itteniek Csicsának becézik), majd Air New Zealandos „kávédaráló” Csicsából Dunedinbe ($112). Volt szállásom (Backpacker a North South Holiday Parkban Christchurchben, $58), volt elővásárolt jegyem az interislanderre ($111).

Christchurch a 2011-es pusztító földrengés előtt Új-Zéland második legnagyobb városa volt, azóta folyamatosan csökken a népessége és még mindig nem heverte ki az akkori pusztítást. http://en.wikipedia.org/wiki/2011_Christchurch_earthquake

Az indulás előtti estén rosszul aludtam, de ettől függetlenül még jól indult a nap.

A Jetstaros stewardessek látványa („dundus” járat volt, az összes stewardess „dundus” volt) bearanyozta (nekem ez az alkat jön be) a repülésemet, amit azonban egy hisztis, tőlem fél méterre ülő, fejhangon az anyját követelő kiwi gyerek igyekezett gaJra vágni. (gaj jelentése: eredetileg gajdesz, ami valószínűleg jiddis eredetű szó, jelentése halál, pusztulás, enyészet; tehát nem ly!!!)

Szerencsére Csicsában elváltak útjaink, onnan Air New Zealanddal repültem és idősebb stewardessekkel. Azon a gépen indiai gyerekek borzolták a kedélyemet, a kapott műanyagpoharat szilánkokra törték, majd betömködték az ülés zsebbe, az anyjuk meg csak mosolyogva nézte őket. Nooormális? Aztán kiderült, hogy az indusoknál a fiúgyerek spéci státuszban van a családban... Végül az anya mindent eltakarított a fiúk után...happy end. Közben megérkeztem Dunedinbe, ahol Norman, az eladó srác várt.

English version:

2 May 2013 in the evening

I have just finished the washing, shirts, T-shirts, pullover, socks, underwears (no, not pants, girls wear them ~ if they wear) are started being dry. I did a handy pre-wash on all of them, especially on the collars of the shirts, followed my mother’s advise. :) I am a good boy.

While the first paragraph was with a total different subject, the second one already regards to my „new” motorbike. As on the day before yesterday it was about to rain in the evening, which -you know- is a typical weather here nowadays, actually it is winter now, I behaved like a careful owner and covered my Honda with a wide nylon which had been saved from my office. I fixed it to the windscreen plexi and to the seat with a wide „ducktape”.

Next morning I was happy to realize tape still held, moreover it was even perfect in the afternoon but when I tried it to remove I faced with the worst situation. The inner side of the tape stucked to the windscreen plexi and to the seat. How should I get rid of it? With 96% etil-alcohol or “white gas” from the pharmacy or light thinner, in Hungary it is easy to purchase any of them but here, I do not have any and it is complicated to buy. There are special laws here, for example supermarkets must not sell hard drinks just special shops only with special permission.

Back to the main stream of my story, I went to my bike, to the street (unfortunately the rental has not got garage so I have to store Honda on the street) and first I gave a chance to a strong windowcleaner to remove the glue. No success. Second try was with our world “unneglectable” magic liquid –WD-40- and what a pity, it could have cleared the windscreen with some work. But not from the seat, gosh. By the way I would give a small Nobel-prize to the developer of the WD-40.

The third volunteer was Klari’s tequila with 45% alcohol content, she provided the whole bottle for me (she was very helpful, was not she?) I was scrubbing the seat lightly with the tequila in the dark, the bottle was standing next to the motorbike when policemen stopped behind me to watch what I was doing. When he saw nothing illegal act was happening just asked a short question without tease and went forward (let me continue the hard staff). No need to say, tequila did not solve my problem (and does not solve problems of lot of others’, either), but it gave time to think.

Finally I found the solution, it was 20 cm far from the scene, the petrol tank and petrol in there. It was in front of me meanwhile, aaaah. Petrol as a totipotent material removed the rest of the Duck tape from my seat and I got back the original condition. Since that time I have bought a motor cover, I can hear in my room how strongly the wind is fluttering it. Actually it means it is still on the bike... :)

Who does not read my blog not knows what motorbike I protect from rain with cover. It is a Honda CBR750 especially for japanese market, from 1988, that I won after a hard fight in an auction at the beginning of April on a New Zealand auction web site, on trademe.co.nz. I had already known that to win the bike could have been the easiest, because the bike itself was in Dunedin, in South Island, 800 km far from Wellington, from my home.

I do not want to repeat myself, the main thing is I agreed with the seller to fly down to pick up the motor at the weekend on 27-28 April and I would come back with the bike. I organized everything I could, had bought two fly tickets, I was flying with Jetstar from Wellington to Christchurch ($50 ticket) (Christchurch in kiwi slang is “Chicha”) and flew from Christchurch to Dunedin by Air New Zealand on a “coffee mill” for $112. I had had a booked “backpacker” accomodation in Christchurch in North South Holiday Park for 27th Saturday evening ($58) and a booked ticket to the interislander ferry ($111).

Christchurch had been the second biggest city in NZ before the demolation earthquake in 2011, since then population has been bottom and the city has not recovered from that termination yet. http://en.wikipedia.org/wiki/2011_Christchurch_earthquake

I had not slept well at the previous night of the day I started my journey, but independent from this fact, my Saturday started fine. The spectacle of Jetstar stewardesses (they all were “plus sized” ~ I prefer this appearence) made my trip to a perfect flight, but unfortunately a hissy, (demanded his mother with sharp screaming) small kiwi boy, sitting a half meter distance from me, was struggling to kill my idyll.

They did not come with me to Dunedin to my luck. From Christchurch I was flying with Air New Zealand with older stewardesses. On the Air New Zealand plane Indian(?) boys annoyed me with their behaviour, splintered those plastic drams they had got from the stewardess and stuffed the junks to the pocket of the seats while their mother was watching them with smile. Is this normal? I was cleared about that in Indian families boy children are in a special, privileged condition...Finally the mother collected and cleared all mess made by her boys, so I was satisfied with the happy end, meanwhile we arrived at Dunedin where Norman, the seller of the motorbike was waiting for me.