2013. június 10., Molly Malones & Waitara / 10 June 2013, Molly Malones & Waitara

Újabb hetet kezdtem meg, rohannak a napok, ami nem baj, mert közeledik a nap, amikor repülhetek haza a családomhoz. Sok olyan eseményből kimaradok, amiben korábban éveken keresztül részt vehettem, például ebben az évben nem mentünk a keresztlányommal a Harley felvonulásra (most szombaton volt), szünetelnek a kutyasétáltatások, nincs szalonnasütés hátul a kertben, (azaz van, csak nélkülem). A legjobb barátommal tizenöt éve együtt jártuk a repülőnapokat, idén kétszer is megszakad ez a folyamat (Zeltweg,  http://airshowinfo.hu/en/airpower13.html; Kecskemét http://repulonap2013.hu/ ).

Az augusztus eleji kecskeméti repülőnap beleférne, ha nagyon akarnám, ott lehetnék rajta, de inkább egy fontos családi eseményhez lőttem be az otthon tölthető egy hónapot.

A határátkelő blogot rendszeresen olvasom, amikor valaki sokadszorra azt írja, hogy „mekkora, de überszuper, fenomenális, ultrabrutál, pickszalámi kerítéses, feltörtem a mélyből, mint a szentkirályi karrieres, félév alatt anyanyelvi szinten beszélős” élete van kint Angliában és mindenki lúzer, aki otthon marad, na akkor kijön belőlem a troll……aztán vissza is megy.

A saját példámon látom, hogy aki normális családi hátteret hagy otthon, az „megfizet” a kintlétért. Persze, lehet jönni a pénzzel, hogy biztosan jobban keresek mint otthon, ez igaz, bár a kiadások az itteni bérhez passzolnak. Gazdag nem leszek. Én a kaland miatt jöttem ki, nem megélhetési „menekült” vagyok, a pénz sohasem volt istenem, keresek, költök, ennyi. Régebben néha voltam szarrágó (elnézést a bárdolatlan modorért, ez a naturalisztikus vulgarizmus) pénzügyekben, de úgy érzem, mára levetkőztem ezt.

Ha megvannak bennem ezek az érzések, akkor miért maradok? Mert, ha már kijöttem, akkor itt a lehetőség pár évig külföldön élni, nem vagyok a hazafutós fajta. A honvédségből sem lehetett hazafutni. Másrészt ingyenes nyelvtanfolyamon veszek részt, ami eléggé intenzív, mindennap van órám, legalább kilenctől ötig. Továbbá egy külföldi munkáltatónál, külföldi környezetben szerzett tapasztalat még jól jöhet később. És igen, jobban félre tudok tenni.

Ennyi lelki beöntés után elmesélem, hogy mi történt velem az elmúlt időben.

Kezdeném azzal, hogy a kulturális különbségek nemtudása miatt sikeresen leégettem magam egy ír kocsmában. Ismerős magyarokkal találkoztunk (lakótársaimmal) a Molly Malones (http://en.wikipedia.org/wiki/Molly_Malone) sörözőben (https://www.facebook.com/MollyMalonesWellington) péntek este, munka után. Guinness sört ittunk, szerintem nem nagy szám, egy Black Mack a karamellizált ízével simán odaver neki. A sörözés közben észrevettem, hogy a pultnál ülő egyik kiwi lánynak a földön volt a kabátja, a sálja, és rajtuk taposott. Odamentem, venném fel a sálat, de a lány odakapott. Aztán kinyögte, hogy hagyjam ott azokat, jó helyen vannak. Az ismerősök nevettek, kiderült, hogy itt ez a szokás, így nem lopják el a ruhákat. Remek…

Ugyanebben a sörözőben láttam azt is, hogy akár a középkorú vendégek is mennyire át tudják adni magukat a zenének, a hangulatnak. Élő zene volt, pillanatok alatt megtelt a tánctér, főleg nők táncoltak, de voltak fickók is. A férfiak között láttam spéci mozgáskultúrával előrukkolókat, az egyik különösen érdekes volt. A mozgásának köze nem volt a zene ritmusához, de annyira adhoc volt, hogy a vele táncoló lány sem tudta, hogy mi lesz a következő figura… Senki sem foglalkozott a másikkal, a lényeg a hangulaton volt. Egy iraki taxissal jöttünk haza, ő tizenhat éve él Új-Zélandon, azt mondta, hogy itt a családja, tetszik neki az időjárás, itt is fog maradni.

Szombaton Petájjal elautóztunk az alkatrész motorért Davehez, New Plymouthtól tizenöt kilométerre északra fekvő Waitarába. Nagy gyűjtő lehet Dave, az alkatrész motorral együtt négy ugyanolyan motorja volt, amiből egyet elhoztunk. Nem kispályás dolog volt bepakolni a majdnem egészben lévő motort a Honda Odysseybe, hárman is megküzdöttünk vele. Közben Petáj megadta a végtisztességet egy kicsi madárnak, akit sajnos elütöttünk a Honda hűtőrácsával. Olyan szerencsétlenül repült ki elénk féktávolságon belül, hogy esélytelen volt elkerülni az ütközést. Dave egyik fája mellett nyugszik már.

Mivel vasárnap esett, a motor még mindig a kocsiban van, mellesleg valakit kellene toboroznom, legalább három ember kell onnan kiemelni. Ha időm engedi a hétvégén szeretném átszerelni a törött alkatrészek pótlásait és végre motorozni, komoly elvonási tüneteim vannak!

Vasárnap elkészítettem a Linkedin-es profilomat, fejvadász cégek nyugodtan bombázhatnak jobbnál jobb ajánlataikkal, ígérem, nem sértődöm meg! Ha-ha-ha :D