De végre otthon,
édes otthon! Naggggyon jó itthon lenni, a Családommal, az ebjeimmel és a hosszú
éveken át lakóhelyként szolgáló környezetben. “Oly cél, minőt óhajthat a
kegyes.”
Apu és a
keresztleányom már vártak Budapesten, én pedig közben igyekeztem visszaszerezni
a légitársaságtól a bőröndömet. Nem tudom, viszont képzelem, mi történik szegény cucchordóval,
mert egyre több sérülés éktelenkedik rajta. Budapesten a rakodóból kiszűrődő
zajok érzékeltették a színfalak mögötti kemény küzdelmet. Szerintem nem nyerő,
amikor huszonkilós táskákkal vizsgálják egyesek a szabadesést. Egy utas éppen
reklamációt indított, mert ripityára törték a Samsonite táskáját.
Jelentem, a
majdnem nyolc kiló csokoládé épségben megérkezett Magyarországra! Mindössze két
helyen kapcsoltak le a vámosok miatta, Sanghajban és Zürichben. A sanghaji vámos
valahogy nehezebben fogta fel, hogy csokoládét szúrt ki és azért lát tizenkettő
szeletet az átvilágított dobozban, mert az pontosan egyezik a dobozban lévő
tizenkettő tábla csokival. Én igyekeztem angolul elmagyarázni, végül egy nála
gyorsabb felfogású kínai vámos lány segítségével sikerült abszolválni az
átjutást.
A svájci vámon a vámos
néni először szimpatikus volt (kérdezte, hogy tudok-e németül, erre sajnos
nemleges volt a válaszom), utána pillanatok alatt nagyot esett az ázsiója (azt
kérdezte, hogy olasz vagyok-e, ez már majdnem sértés), aztán mégis jót
beszélgettünk. A csokiügy szinte azonnal megoldódott.
“Sok” tapasztalatra tettem szert az utazásaim alatt:
Első tapasztalat: Örülj annak, ha nem átlagos kinézetű kínai vagy ázsiai férfi ül melletted. Talán a környezettudatosságuk miatt van, ezt tippelem, :) de sokan nem használnak zsebkendőt, inkább a “mindig visszaszívjuk”
módszert alkalmazzák. Jajj, de jó, jajj, de finom, a többit mindenki elképzeli.
Továbbá az sem világos, hogy miért kell böfögni, úgy tüsszenteni, hogy a pilóta
is meghallja, miért kell átfurakodni nyilvánvalóan túl szűk helyen. Nem
állítom, hogy minden kínai, ázsiai férfira igazak a fenti állítások, de bizony
láttam (és hallottam) pár példát. Az, hogy a köhögésük “bele a vakvilágba”
koncepciójú, az már hab a tortán.
Második
tapasztalat: Érdemes a tőlem tíz centiméterre, a másik székben ülő utazótárssal
beszélgetni (pláne, ha nem a feljebb említett közegből származik). Aucklandből
Sanghaj felé egy kínai lánnyal beszélgettem (java programozást tanul egy
aucklandi egyetemen és látogatóba ment Sanghajba), míg Sanghajból Zürich felé
repülvén egy szlovén, elektromos gépjármű berendezéseket és elektromotorokat
gyártó cég termékmenedzserével folytattam diskurzust az “advantages, disadvantages
of the pure electric and a hybrid technology” témáról. Érintettük a szigorodó EU-s
CO2 kibocsátást, az akkumulátorok gyártási technológiáját, a szénkefés és nem
szénkefés motorokat, a kínai ipari kémkedést, megosztottam vele a zseniális városi közlekedési álmomat
és még arra is jutott idő, hogy bogarat (forficula auricularia) ültessek a fülébe a “máskor vihetnéd a
családodat is az üzleti útra” ötlettel.
Harmadik
tapasztalat: Érdemes, sőt, erősen ajánlott jegybrókeren keresztül vásárolni a
repülőjegyet, mert olcsón, jó feltételekkel, normális legitársaságok általi
utazást kap az ember. Köszönöm Kinga! Nagyon nem mindegy, hogy Sanghajban a tranzitidőd alatt meg kell találnod a poggyászodat, felvenni és utána újból leadni a következő légitársaságnál VAGY minden megy automatikusan a légitársaságok által. Az utóbbit csak néhány nagyobb társaság csinálja, például a Swiss Air, én velük repültem.
Negyedik tapasztalat: Nem mind arany, amiről azt állítják. Az utazás egy része alatt “mamipornót” olvastam, a Szürke ötven árnyalatát (ha van valakinek véleménye a műről, akkor szívesen meghallgatnám), és rájöttem, hogy noha bestseller volt, meg agyonreklámozták, nekem elég gyengének hat. Azt viszont eddig is tudtam, hogy a nők elképesztően sokat megtesznek és eltűrnek, ha szerelmesek.
Ötödik
tapasztalat: Ne fújd túl erősen az orrodat a repülőn, mert könnyebben elpattanhat
egy ér és bizony sokkal nehezebben áll el a vérzés a megváltozott légnyomási
viszonyok miatt. Szerencsémre az én vérem csak szivárgott, nem eredt el.
Hatodik
tapasztalat: Mindennek van előnye és hátránya. Ha ablakhoz kéred a jegyet,
akkor sok szépséget láthatsz kintről, tudsz fényképezni. Továbbá a falhoz tudod
támasztani a fejed alvás közben, nem kell ugrálni, amikor társaid wc-re,
újságért, stb mennének. De! Csak a gép belseje felé tudsz terjeszkedni, este kissé
hidegebb van az ablaknál és másokat kell nyaggatnod, ha ki szeretnél
szabadulni. Mindenki döntse el.
Hetedik
tapasztalat: Vesd le a cipődet, ha teheted. Mozogj, mert tizenkét óra repülés
nem tréfadolog, a mélyvénás trombózis kockázata nagy, főleg az “economy”
osztályon.
Nyolcadik
tapasztalat: Mivel a repülő wc-je beszorulós méretű és erősen limitált
mennyiségű, ezért jól gondold meg, hogy mit eszel meg, mit hagysz inkább ki.
Ha valakinek nem erős a gyomra, akkor célszerű az “egzotikus” ételeket
elkerülnie.
A mai nap (szeptember 1.) gyorsan eltelt, gasztronómiai túrán vettem részt (bementünk Anyuval egy szuper
pékségbe), meglátogattuk a nagymamát, délután szívem német juhász királylányának
levágtam a körmeit, utána elmentünk sétálni a két ebbel, némi szerelés is
történt, napközben pedig sok beszélgetés. És vezettem végre. Utoljára január
végén volt részem benne, kint, Új-Zélandon “csak” motorom van. Fincsi a
vezetés, mindig is szerettem. Ja igen, a kinti télhez itt biza kuka melegem van.
Auckland repülőtere:
A Zélandon
belüli repülőjáratok külön terminálba érkeznek (“domestic”) és ha valaki
továbbrepülése során elhagyja az országot, akkor a nemzetközi (“international”)
terminálba kell átmennie. A két épület közötti távolságot gyalog, a két épület
között felfestett zöld csíkot követve (ez a rövidebb mód, kb 10 perc séta), vagy
a negyedóránként induló, kerülőutakon járó busszal (ez 15 perc) lehet megtenni.
Útban Sanghaj felé (vajon merre van kelet? :)
Sanghaj és a sanghaji repülőtér:
Talán Orbán Viktor járt korábban Sanghajban és bevezettette
a közmunka programját, mert annyi porolóval, ronggyal, seprűvel járkáló és
dolgozó embert nem láttam máshol mint itt. Katonából, biztonsági emberből még
több volt. Hiper szupernek képzeltem a repteret, mindenféle kütyüvel, de inkább
sivár volt. Titkon azzal kacérkodtam, hogy adómentesen vásárolok valami kínai koppintott
telefont, aztán pofára estem, mert egy darab sem volt.
Zürichi repülőtér és Svájc:
A zürichi
repülőtér semmi extrát nem mutatott a rengeteg kínai turistán túl. A vámos
kalandot feljebb leírtam, ezen kívül érdemleges nem történt. Mégis örültem,
hogy ott lehetek. Miért? Mert ez már csak másfél órára volt a végállomástól,
Budapesttől.
Budapest és Ferihegy (direkt nem Liszt Ferenc Repülőtér):
HAZAÉRTEM!!!!
English version:
Being everywhere is good, but being at home is the
best, especially after an awkwardly long flight! More than eighteen thousand kilometres, more than twenty-six hour flight (this is pure flight time, the waiting time
excluded), more than a bodyguard ( hey, what is this?), five airports of four countries.
But finally home sweet home! Very good to be at home,
with my family, with my dogs and in the environment where I had been living for
many years.
My Dad and goddaughter were waiting for me in
Budapest at the airport, while I tried to get my suitcase back from the
airline. I do not know, but could imagine what happens to my poor luggage,
because more and more damage, dents appear on it. At Budapest Airport just the
noise filtering out the skid station (where the luggage conveyor starts from) pictured
what might have happened behind the wall. I am not happy about that porters
with twenty-pound bags simulate the free fall. One passenger was brought
complaints because of his damaged Samsonite bag.
I declare nearly eight kilogram of chocolate
arrived safely in Hungary! It was reported at only two places at the customs, in
Shanghai and in Zurich. The Shanghai customs officer realized harder that it
was chocolate what he discovered and those twelve slices in a box were exactly twelve
tables in the box of chocolate. I tried to explain in English, but finally a Chinese
customs girl who was quicker in the uptake helped to clarify and (ab)solve the
transit.
At the Swiss customs the customs lady was
sympathetic for the first (she asked if I spoke German, I replied unfortunately
no), then rapidly went to the dark side (she asked me if I was Italian), but finally
we had a good conversation. The chocolate case was almost resolved immediately.
During my traveling I got some personal
experiences:
First experience: Be
happy if not a Chinese or Asian average man is sitting next to you. Perhaps because
they are environmentally conscious, I guess, :) but many people do not use handkerchiefs
instead of “swallow back continuosly” method. Oh, it’s good, oh, it’s tasty ,
and the rest you can image. It is not clear why they need to burp, sneeze so loud
that the pilot can hear why they want to squeeze in an obviously too narrow
place. I am not saying that all Chinese, Asian males behave like this, but seen
(and heard) a few examples. Cough into the “blind world” concept, that's icing
on the cake.
Second experience: If
you like talking and meet new persons, then take the advantage of talking with
your passenger pair. During the flight from Auckland to Shanghai I was talking with
a Chinese girl (she studies Java programming at the University in Auckland and
flew to visit her relatives in Shanghai). Between Shanghai and Zurich flying I
had a discusson with a Slovenian motor appliances and electric motors
manufacturer's product manager about “advantages, disadvantages of the pure
electric and the hybrid technology” topic. We approached the more and more strict
CO2 emissions presented by EU, battery production technologies, the brush and the
carbon-brush-less electric motors, the potential industrial espionage. I shared
with him the genius of urban traffic dream of mine, and still had time to put a
bug (Forficula auricularia) into his ears of “you should bring your family to
your business trips” idea.
Third experience: It
is highly recommended to buy the ticket through ticket brokers because they could
chase a cheap, valued ticket of a known airline brand. Thank you Kinga! It does
not matter whether you have to find your luggage in Shanghai, pick up and then check
in again in the transit time OR all go automatically by the airlines. Only the
larger companies do it automatically, such as Swiss Air, I was flying with
them.
Fourth experience:
not all gold what they claim. During a flight I was reading the “mommy porn” Fifty
shades of grey (if someone has opinion about the novel, welcome to share) , and
I realized that although it was a bestseller I felt it boring. To be honest I
has not finished it yet. However, I already knew that women in love do and tolerate
amazing things.
Five experience: Do
not blow your nose too hard on the plane, because you can get hemorrhage easily
and much harder to stanch it due to higher air pressure and changed
circumstances. Luckily my blood just leaked.
Six experience:
Everything has strong points and disadvantage. If you book the ticket to the window
you will see a lot of beauty from outside, you can take pictures easily. In
addition, you can rest your head against the wall while you are sleeping, do
not need to give way to other passengers to let them out for a toilet. But on
the other hand you can stretch inside of the machine only, in the evenings it
is colder at the window, and you need to bother others if you want to stand up
or move out. Everyone decides.
Seventh Experience:
Take off your shoes if you can . Get move, because twelve hour flight is a
nightmare, the risk of deep vein thrombosis is high, especially in the “economy”
class.
Eighth experience: As
the toilets are small sized and very limited quantities, so think twice about
what you eat, what would rather miss. If someone does not have strong stomach,
you should avoid the “exotic” foods .
Today (September 1) passed quickly, I attended at
a culinary tour ( we went with Mom to a great bakery), visited my grandmother
in the afternoon, cut nails of my sweetheart german shepherd, and then went for
a walk with the two dogs, some assembly was doing during the day and lots of conversations.
Auckland Airport:
The domestic flights arrive in a “domestic terminal”,
and if you continue your flight with leaving the country, you have to go to the
“international terminal”. Distance between the two buildings is 10 minutes walk
following the painted green stripe between the two buildings or wait for the bus
( it's 15 minutes transfer).
Shanghai and the
Shanghai airport:
Maybe Viktor Orban had been to Shanghai previously and propagated his “public
works program” because I have not seen so many
tidy people with dusting stick, cloth, brush
anywhere else than here. Soldiers, security people
were even more. I expected Shanghai
Airport as a hyper-modern airport,
with bunch of kinds of gadgets, but it was rather bleak. In my secret fancy I
reckoned to buy some Chinese clone mobile, but was
disappointed as there was no any.
